Anya-jajj

Magadhoz láncolhatod-e a férfit a gyerekkel?

 

Sok-sok évvel ezelőtt, még kislány koromban arról álmodoztam, hogy egyszer – ha nagy leszek – majd eljön értem az a bizonyos herceg fehér lovon, lesz egy regiment gyerekünk és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Akkor még naiv kislányként biztos voltam abban, hogy akiknek gyerekük lesz, azok ÖRÖKRE együtt maradnak…

 

menyasszony

Azért jutott mindez most eszembe, mert a minap egy érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja egy kávézóban. Két fiatal lány – olyan 25 körüliek- azon tanakodott a mellettem lévő asztalnál, hogy vajon megtartható-e a egy férfi, ha gyereket szül neki a nő, de amúgy nem kerek minden a kapcsolatukban. Valójában arra a következtetésre jutottak, hogy ha nincs túl nagy baj, akkor segít a gyerek, ha nagyobb a gond, akkor végleg elsodorja őket egymástól. Az egyikük éppen benne volt egy kapcsolatban és már nagyon szívesen ment volna férjhez az aktuális barátjához, de voltak zűrjeik. Azt gondolta, ha egy-két éven belül sikerülne a baba, akkor minden rendeződne, mert párja szerinte nagyon jó apuka lenne, aki mindenből kivenné a részét. Tudja, mert már szóba került köztük a dolog. (Istenem, ha ez ilyen egyszerű lenne, ha csupán ennyiről lenne szó…)

Idáig jutottak, amikor megérkezett a barátnőm és a kávém, szerencsére, mert legszívesebben átszóltam volna neki, hogy: “Ne csinálj hülyeséget, ne dönts felelőtlenül, tönkreteszed az életedet! Hidd el, aki menni akar, az így is, úgy is elmegy!” (És persze nemcsak a magadét, hanem másokét is, de hát mi közöm van nekem ehhez, semmi, tudom én.)

Kicsit csendesebbre fogtuk, de mi is kitárgyaltuk a kérdést. Persze mi már korunkból adódóan jóval tapasztaltabban álltunk hozzá, de emlékszem, annak idején én is azt hittem, a gyerek majd mindent megold. Álomvilágban éltem, ahol mosolygós, gondtalan anyuka és apuka nevelgetett három, szintén mosolygós, gondtalan gyermeket. Ahogy a fotókon és a reklámokban láttam. 

család

Aztán elteltek az évek, tapasztaltabb lettem, és történtek körülöttem olyan dolgok, amelyek végleg rávilágítottak arra, hogy ne döntsek gyorsan és rosszul. Mert ez a döntés egy életre kihat.

Kicsit több, mint tíz évvel ezelőtt még majdnem én is hoztam egy rossz döntést. Áldom a sorsot, hogy nem szültem gyereket az akkori kapcsolatomba, mert egészen biztos, hogy már nem lennénk együtt. A gyerek ellenére sem. Pedig akkor nagyon eltökélt voltam. Én hülye még győzködtem is őt arról, hogy milyen csodálatos lesz nekünk egy gyönyörű, kicsi, gügyögős csecsemővel. Azt hittem, ez ilyen egyszerű. Irigykedve bámultam a babakocsit tologató párokat, hogy milyen jó nekik. 

Most, hogy már két gyerekes anyuka vagyok, látom csak igazán, hogy a gyerek mekkora felelősség, mennyi energia, idő, türelem és millió más, amihez egy stabil, biztos lábakon álló, őszinte kapcsolat kell, hogy az alap legyen és a jó kapcsolatért ezek mellett továbbra is keményen dolgozni kell. Ráadásul így sem biztos, hogy együtt öregszünk majd meg…

A barátnőm, akivel a kávézóban találkoztam, elvált. Ők például elég erős, szerelmi házasságban éltek, mégsem maradtak együtt. A kislányuk születése után, a férje gyakorlatilag teljesen elhidegült tőle, elhanyagoltnak érezte magát. A mai napig nem teljesen tiszta mi, miért, miből következett, de sajnos most egyedül él és neveli a közös gyermeküket. 

Rengeteg a válás mostanság. A környezetemben is van olyan fiatal pár, akik egészen kicsi gyerek mellett mennek szét, pedig előtte úgy tűnt, rendben mennek a dolgaik. Lehet, hogy valóban úgy is volt, de a gyerekkel járó felelősség és feladat túl nagy terhet rótt rájuk. Ráadásul nagyon csúnyán válnak, ha nem lenne gyerekük valószínű, hogy többé  nem is látnák egymást. Így viszont örökre összeköti őket. 

 

esküvő

A dolog fordítottja, vagyis hogy a kissé zötyögős kapcsolatok stabillá válnak a gyerek mellett, jóval ritkább. Inkább azt mondanám, hogy a felek egy idő után beleszoknak az új helyzetbe és ha az nem is jó, a gyerekre hivatkozva együtt maradnak. 

Az én drága jó nagymamám és nagypapám három gyereket nevelt fel a legnagyobb szeretetben, tiszteletben és az utolsó percekig imádták egymást, pedig egyéb nehézségeik mellett anyagilag sem volt stabil a helyzetük. Nem is bírták sokáig egymás nélkül, nagymamám hamar a papám után ment…Őket a szerelem tartotta össze, amely egy életre szólt.  

 

 

fotó: pixabay

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!