Anya-jajj

Bárcsak a Tóth Misi anyukája lenne az anyukám…

Ha ilyet mond egy kisgyerek, bizony szíven üti az embert. Ostorozni kezdi magát, hogy mi a baj vele, hol rontotta el, miért akarja az ő kisfia, hogy más anyukája legyen? Másfelől miért éppen a Tóth Misi anyukája? Azé a Tóth Misié, aki állandóan fekete pontot visz haza magatartásból, mert olyan rossz, mint a bűn? Azé a Tóth Misié, aki sapka és sál nélkül rohangál az udvaron, mert hiába mondják neki, hogy vegye fel azokat, meg sem hallja? Azé a Tóth Misié, akiért nem megy időben soha senki? Azé a Tóth Misié, aki csúnyán beszél? 

Hát persze, hogy az övé.

kisfiu3

Az, hogy az ember hogy reagál, amikor ilyet mond a gyereke, nagyban függ attól is, milyen napja volt, vagy hogy ő maga milyen személyiség. Egy nehéz, idegileg is fárasztó nap után lehet, hogy elsírja magát, ha ilyet hall, míg egy könnyebb, vidámabb pillanatában magában nevet egy jót. Szigorúan magában, hogy azért érezze a gyerek a szavai súlyát.

Történt pedig, hogy éppen hazafelé tartottunk az iskolából, amikor drága kicsi fiam előállt az ominózus mondattal, hogy tudniillik, neki mégiscsak jobban beválna anyukaként a Tóth Misi mamája, mert ő mindet megenged.

Te pedig olyan szigorú vagy, anya – hangzott a kritika pontosan.

Igen, szigorú vagyok bizonyos fokig, hiszen nem engedem, hogy példának okáért érkezés után még fél órát szaladgáljon a mínusz húsz fokos udvaron Tóth Misivel, amíg Tóth Misi az anyukáját várja. Tulajdonképpen Tóth Misinek sem kellene ott szaladgálnia – pláne nem sapka és sál nélkül – hanem fent kellene az osztályban várnia az anyukáját. Fel is küldtem persze, mert valahogy lent felejtődött, és akkor én voltam a csúnya anyuka. 

Azért sem vagyok most jó anya, mert nem édességgel várom a kisfiamat lent a kapuban, iskola után. Bezzeg a Tóth Misi anyukája…

Azért sem vagyok most jó anya, mert minden nap szalámis kenyeret csomagolok uborkával – nem merek sonkásat, párizsisat, májkrémeset adni, mert félek, hogy megromlik a nagy melegben odabent – bezzeg a Tóth Misi anyukája mindig valamilyen csokis szeletet csomagol.

Azért sem vagyok most jó anya, mert egy alkalommal a nagy rohanásban elfelejtettem bepakolni az üzenő füzetet, ezért – mint a kisfiam mondta – nem gondoskodtam megfelelően róla aznap. Igen, szánom-bánom, de így alakult. Ide vezet a kapkodás, én is tanulok. Bezzeg a Tóth Misi anyukája, ő sohasem felejt el semmit…

kisfiu2

Szóval, most éppen nem vagyok jó anyuka, úgy, ahogy vagyok, és igenis vegyek példát a Tóth Misi mamájáról.

Mivel engem éppen egy „jó” napomon ért a kritika, és amúgy sem vagyok egy búskomor alkat, nem vettem a szívemre a dolgot túlságosan. Tulajdonképpen jót mosolyogtam az egészen, hiszen nyilván egy kisgyerek számára adott pillanatban az tekinthető jó anyának, aki éppen mindent megenged  vagy többet a kelleténél. 

Valójában nem is tartott sokáig ez a „Miért nem inkább a Tóth Misi anyukája az én anyukám” állapot, csak az iskolából hazavezető úton. Meg egyszer-egyszer, amikor nyolc után ágyba kell bújni, vagy nem lehet édességet enni ebéd előtt. 

kisfiu4

Emlékszem, annak idején én is mondtam hasonlót az anyukámnak, amikor nem vehettem fel olyan ruhát és olyan kopogós, enyhén magas sarkú cipőt, mint a barátnőm Olgi, mert az én anyukám szerint az még nem volt nekem való. Szerintem pedig nagyon is való volt, így azt kívántam, bárcsak nekem is a Katus néni lenne az anyukám, mert ő ezt megengedi. Abban a pillanatban talán komolyan is gondoltam, de amint kimondtam, meg is bántam egyből. Vagy nem sokkal később. 

Másnap persze kiderült, hogy Tóth Misi pedig engem szeretne anyukájának a sajátja helyett, mert én mindig szalámis szendvicset csomagolok uborkával, ami meg az ő kedvence… Össze is vesztek rajtam. 

 

 

 fotó: pixabay

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!