Anya-jajj

Dubaiban szülni olyan volt, mintha ötcsillagos hotelben lettem volna

Zsuzsa Dubaiban él libanoni örmény származású férjével, és ott is szült lassan két éve már. Megkértem őt, hogy meséljen arról, milyen az élet odakint, hogyan szülnek a nők, milyen a nőgyógyászati és védőnői ellátás, van-e olyan közösség, ahova összejárhatnak a kisgyermekes anyukák. Bizonyos dolgok, ahogy hallgattam őt, luxusszámba mennek odakint, pláne a miénkhez képest, míg mások – legalábbis számunkra – túlságosan lazának tűnhetnek.  

 

Miért éppen Dubaiban telepedtetek le? Tudatos döntés volt, hogy ott alapítotok családot?

Én már több mint tíz éve éltem és dolgoztam Dubaiban, mint spa manager, amikor megismerkedtem a férjemmel, tehát végül a sors hozta úgy, hogy itt telepedtünk le, és itt lett gyerekünk.

Hogyan alakult a terhesség időszaka, milyen odakint a terhesgondozás? Nálunk legendásan alapos, viszonylag sűrűn van ultrahang és vizit az orvosnál.

Itt talán még inkább alapos. A terhességem szerencsére elég simán zajlott. Jártam szépen a rendelőbe kontrollra, minden hónapban volt ultrahang, az utolsó időben már minden héten is, majd a legvégén ctg- t is csináltak. Itt például havonta volt toxoplasma teszt is, ha van otthon cicád, ha nincs. Ezt nagyon komolyan veszik. Azt is a lelkemre kötötték, hogy ne egyek étteremben salátát, zöldséget, gyümölcsöt, ugyanis fertőzött lehet. Dubaiban minden ilyesmi egyelőre importált, így nem tudni, mivel találkozott az a gyümölcs a hosszú út során. Hála Istennek, végig negatív volt az eredményem.

Olyan, hogy szülésfelkészítés létezik odakint?

A szülésfelkészítés elég laza volt, hogy úgy mondjam. Konkrétan a kezembe nyomtak egy A4-es papírt, hogy olvasgassam, körülbelül ennyi. 🙂 Persze addigra már rég utánanéztem mindennek, úgyhogy képben voltam.

erik2 

 

Hogyan szülnek a nők odakint? Ki az, aki segít, ki az, aki melletted van a vajúdás és a szülés pillanatában?

Maga a szülés nagyon profi volt, én legalábbis így éltem meg. Először is, mindenkinek jár a magánszoba, plusz a bekamerázott gyerekőrző, amit a szobámból tudtam az LCD televízión keresztül figyelni, ha a kis Erik nem volt éppen mellettem. A szülésnél csak orvost lehetett választani, de a kórház szolgáltatott saját nővert, aki végig fogta a kezemet, és  mellette még vagy öten segítettek, támogattak, bíztattak. Őszintén mondom, ötcsillagos hotelben éreztem magam. A férjem bent aludhatott velem a szobában, és ezt a biztosító fizette. Mivel természetes szülésem volt, 2 nap után haza is engedtek.

Csak egy kis érdekesség: Az egyik legjobb dolog az előbbiek mellett talán az volt, hogy nem kellett senkinek semmit a zsebébe dugni, tehát nem kellett azon stresszelni, gondolkodni, hogy kinek mennyit adjunk. Itt nincs olyan, hogy hálapénz.

Nálunk – ahogy sokan halljuk másoktól, vagy tapasztaljuk mi magunk – nem éppen a legjobb a koszt a szülészeteken. Dubaiban mi a helyzet ezen a téren?

Itt kétféle levesből, főételből és desszertből lehetett választani, de volt, hogy kifejezetten ajánlottak valamit. Pacalpörkölt itt sem volt, könnyű, párolt, kissé sótlan, de finom ételeket hoztak, bőségesen.  Én elégedett voltam ezzel is. 

Létezik odakint védőnői hálózat? Ki az, aki a kismamákkal foglakozik, miután hazaengednek benneteket a kórházból?

Védőnő abszolút nincs. Elég laza dolog ez itt. Neked kell például oltásonként ellenőrzésre vinni a gyerekedet, de senki nem foglakozik ezzel. Mármint szakember nem, csak az anyuka ügyel rá, hogy lehetőleg minden oltás meglegyen a gyerekének.

Tehát – jól értem – ott nincs olyan, hogy kötelező oltás?

Kötelező oltás van, de tulajdonképpen senki sem ellenőrzi, hogy beadattad-e ezeket a gyerekednek, vagy sem, kivéve, ha bölcsődébe, óvodába akarod vinni. 

Ez számunkra, azt hiszem, felfoghatatlan. Hogyan alakult az életetek a kis Erikkel, miután hazamentetek a kórházból?

Elég bezárva éreztem magam, miután hazajöttünk, főleg, hogy májusban szültem. Itt a hőmérő higanyszála ilyenkor felszökhet akár 50 fokra is, és ez hónapokig eltart. Hála Istennek, anyukám tudott és azóta is tud rendszeresen jönni hozzánk, hogy segítsen. A következő nyarat már rutinosan mi is otthon töltöttük (mint sokan mások, akik külföldről érkeztek ide), így sokkal praktikusabb volt, minden szempontból. Ez persze munka mellett megengedhetetlen lenne, így lettem “csakanya” vagyis SAHM (stay at home mother), ahogy itt mondják.

erik

Hogyan telik egy napod a kicsivel? Mennyire tudsz összejárni, közös programokat szervezni helybéli vagy külföldi anyukákkal?

Vannak gyerekes programok, de sajnos nem a közelben, így viszonylag kevésre jutottunk el. Egy ekkora városban szinte állandóan dugó van, gyakori a baleset, nehéz a parkolás a legtöbb helyen. Tudni kell, hogy itt szinte nincs is tömegközlekedés, taxi, autó vagy séta az alternatíva. Ezért is vagyunk elszeparálva. Szóval, maradtam itthon egyedül a kicsivel. A férjem sokáig dolgozik – mérnök egy olajcégnél -, itt 48 órás kötelező munkahét van, szóval, ő keveset tud velünk lenni.

Helyiekkel nem nagyon járunk össze – utoljára a szoptatási tanácsadáson találkoztam egy helybéli anyukával – egyébként ők körülbelül a lakosság 10 százalékát teszik ki. Inkább más nemzetiségűek lakják a várost, pakisztániak, indiaiak, filippínók, de vannak angolok, ausztrálok, és amerikaiak is. Mi egy lakótelepszerű övezetben lakunk, ahol sok a kisgyerekes anyuka, így mostanra összejött egy kis színes anyuka-csapat, némi nyelvi nehézséggel megspékelve ugyan, de jól működünk.

Ami tartotta bennem a lelket az első néhány hónapban otthon a babával, az a skype volt a családdal, illetve az otthoni barátokkal. Gyakori volt, hogy csak hozzájuk szóltam egész nap. Aztán persze, mint minden, ez az időszak is eltelt valahogy. Erik- a kisfiam – most már bölcsibe jár, heti három délelőtt. Mint semmi, ez sincs ingyen, nincs állami támogatás rá.

 Itt kilencven nap a szülési szabadság, ha dolgozni szeretnél, azt mondják, fogadj nevelőnőt, és egy órával dolgozhatsz kevesebbet, azaz 42 órát egy héten. De azt is csak hat hónapig.

Viszont dacára annak, hogy muzulmán országról beszélünk, mindig szoptathattam nyilvánosan, soha senki nem kérte ezt számon. Sőt! A bevásárlóközpontokban, reptereken van külön szoptatásra kialakított fülke, kényelmes bőrfotellal.

Szóval abszolút látszik, hogy az ország próbálkozik ezt is, mint mindent, kényelmessé, egyszerűvé tenni az édesanyák számára.

erik3

Mennyi ideig tervezitek, hogy Dubaiban maradtok? Örökre szól az elhatározás?

Hogy örökre szól-e? Never say never and never say forever 🙂 , ahogy mondják.

Azért hiányzik sok minden otthonról. Család, barátok, a természet, a kultúra. De egyelőre jó itt!  Meglátjuk, mit hoz a jövő…

 

 

 

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Bende Andras says:

    Mi ebben a pláne,nálunk sem olyan mintha kórházban szülnél:D


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!