Anya-jajj

Kisgyerekkel a jeges járdán

Tulajdonképpen csak a kisfiam élvezi. Neki baromi jó, hogy korán reggel is lehet korcsolyázni, az sem baj, hogy itt nincs zene. Él is minden lehetőséggel, és elég sok van  útközben. A járdán. Mert miért is lenne letakarítva, lesózva, lehomokozva, lemicsodázva egy héttel a havazás, és azt követő lefagyás után?!

havas-utca

Egy anyuka – szintén két kisgyerekkel – érkezik velünk szemben, szentségelve. Már messziről hallom, hogy teljesen jogosan szidja adott ház lakóit, miért fedi jégpáncél előttük a járdát. Közelebb érve erősen helyeselek, hogy igen, igen, tényleg, és azt a mindenit, az ilyen lakóknak, hogy az a … – nehogy már mi anyukák ne tartsunk össze, pláne egy ilyen helyzetben!

Az alujárón túl egy kórház mellett megyünk el, a járda ismét összefüggő, hepe-hupás jégpáncél. Sokan inkább bevállalják a trolik között való cikázást az úton, minthogy a járdára merészkedjenek, én dilemmázom, hogy a két gyerekkel, a két rossz közül, melyiket válasszam.

Inkább a jégre megyünk, azt legalább a kisfiam élvezi. Előttünk éppen egy közmunkás tolja a sószórós kocsit. Nem szór semmit, igaz egy szemetet felszedett a sarkon. Mögötte a jégpáncél. A kislányom hirtelen elvágódott. Nem esett nagyot, mert fogtam a kezét, és hátizsák is volt a hátán, ami felfogta az ütést.  

De ez az utolsó csepp ezen a reggelen, és mivel éppen ott volt előttünk az egyik delikvens, hát megszólítottam. Megkérdeztem tőle, ugyan nem zavarja – e, hogy mögötte korcsolyáznak az emberek, már aki tud.

És a válasz: – Hát, kis kezi csókolom, tetszik tudni az már nem az én területem…

A kis kezi csókolomtól, amúgy is a falra mászom, úgyhogy ez meg is adta a kezdő lendületet. Megkérdeztem a jó embert, ugyan mibe tellett volna oda suhintani egy kis muníciót a más területére, ha már úgyis azon gyalogolt végig a muníciós kocsival…

Kis kezi csókolom – azt hiszem ez volt a legfőbb közölnivalója – hát mondom, hogy az már nem az én területem!

Erről ennyit. A beszélgetés ezzel ki is merült. Ezért nincs hát levakarva a jég a legtöbb járdáról, sok nappal azután, hogy ráfagyott. Mert mindenki a másikra vár vele. Mert senkinek sem a feladata. Mert senkit nem érdekel. Mert mit számít a mellette vergődő 90 éves néni és bácsi, a babakocsis, kisgyerekes anyuka, vagy bárki más. Ez nem az Ő területe. Majd jön a Tóth Feri, és az majd levakarja. De nem jött, mert a jég ma is ott volt és tuti, hogy ott lesz holnap is. Tóth Feri meg sehol.

Csak azt az idős nénit sajnálom nagyon, akit a hét elején az autóból láttam elvágódni egy lakótelepi parkoló kellős közepén, a jégpáncélon. Nem sokkal odébb, találtam egy helyet és visszaszaladtam hozzá, de addigra szerencsére már ketten is a segítségére siettek. Nagy nehezen talpra állították, vérzett a feje. Hihetetlen, hogy egy olyan helyen, ahol százak élnek együtt, nincs senki, aki hintene egy kis valamit a jégre. Inkább végigegyensúlyoznak, végigkorcsolyáznak rajta a kocsiig, másra nem gondolva.

havas

Ez itt a baj.  A nénit egyébként – aki szintén abban a házban lakott, mint kiderült – a mentők vitték el. Remélem, hamar összeszedi magát!

fotó: pixabay

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Szabó Gabriella says:

    Csak renmlélem, de nem azokról beszélek akik félkiló kenyérért mennek ki…hidd el, én látom miért képes a tükörjégen elindulni egy idős ember akár mankóval, néha kettővel is, vagy járókerettel…kell a levegő Nekik is biztosan, de továbbra is fenntartom hogy én ki sem lépnék!!!

  2. Jól értem tehát, hogy szerinted mondjuk 70-től 90 éves korig egy hétén át (vagy tovabb, amíg ez az állapot tart az utcán ) ki se mozduljanak a lakásból az emberek, nehogy elcsússzanak???Szerinted ez a megoldás? És gondolod mindenki mellett van valaki, aki mondjuk gondoskodik a friss kenyérről?

  3. Szabó Gabriella says:

    Minden soroddal egyetértek, kivéve….Én is sajnálonm a 90 vagy akárhány éves nénit-bácsit, de mondd már meg mi a f…omat keres ilyenkor az utdán??? Én ki sem lépnék ha nem lenne muszáj!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!