Anya-jajj

Kisgyerekkel a fodrászatban – A hajam is égnek áll

 A kicsi fiam 3 éves volt, amikor vettem egy nagy levegőt és bejelentettem a borbélyhoz. Az igazság az, hogy imádtam a hosszú, szőke loknijait, ezért is vártunk vele viszonylag sokáig. Azt azonban kezdtem megunni, ahogy anyukám apród frizurát nyír neki úgy kéthavonta, persze titokban, mondván, a szemébe lóg a haja. Ilyenkor ment a vita, hogy mielőtt a gyerek fejére borítja a lábost és körbevágja, esetleg kérdezze meg, hogy akarom-e egyáltalán. Szóval, jött a fodrász. 

 

Amint benyitottunk az üzletbe, a kicsi fiam teljesen kiborult, amikor meglátta a  különböző színes festékekkel, alufóliákkal és csavarókkal a fejükön ülő nőket.

 – Én ilyet nem akarok! – üvöltötte már az ajtóban, és majdnem sarkon fordult.

– Milyet? – kérdeztem megrökönyödve, nem értettem mi a baj. 

– Olyan rondát, amilyen annak a néninek van! – mutatott egy festékkel bekent hajú  hölgyre.

– Az hajfesték, a néninek szép színű lesz tőle a haja! – magyaráztam.

– Nekem nem kell! – ismételte magából kikelve.  Mondtam neki, hogy az övét csak vágják, ne aggódjon, de nem hatotta meg.

– Menjünk már! – követelte. A következő tíz percben átbeszéltük, hogy a nők miért festik, göndörítik, vágatják, csavartatják a hajukat.

– Te ne gyere ide! – zárta rövidre a kérdést. 

Ezután következett a “mikor jövünk már, jó így is a hajam, inkább nem akarok itt lenni, menjünk már”-típusú kijelentés csokor. Szerencsére hamar sorra kerültünk. Egy csavaros székbe kellett ülnie, ami elsőre kifejezetten tetszett neki. Pláne, amikor feltekerték. Utána szerette volna, ha letekerik, majd megint fel és le. Úgy viszont nem lehet hajat vágni, jött a felismerés. Ezt nehezen dolgozta fel. Itt kicsit elbizonytalanodtam. Lehet, hogy várnunk kellett volna még egy évet? Végül is nem olyan rossz az az apród frizura…

Vagy inkább a kifejezetten gyermekfodrászatra specializálódott üzletbe kellett volna mennünk, ahol egy kisautóban ülve vágják a gyerekek haját és közben még tévét is nézhetnek?! Valóban ennyire rá kell készülni a kisgyerek hajvágására?  

Kezdtem izgulni, hogy lesz-e ebből egyáltalán új frizura. Vagy bármilyen frizura. A fodrászon látszott, hogy már rutinos. Ez jó jel. Ügyesen próbálta terelni az izgő-mozgó kisfiam figyelmét. Miután kapott egy kötényt és vázolta, hogy mi is fog történni, másról kezdett mesélni neki. Ez körülbelül két percig működött is, de a kicsi fiam egy jól irányzott:

– Kész vagyunk már, mit raktál a hajamba? – kérdéssel lezártnak tekintette a beszélgetést.

– Nemsokára, és csatot tettem a hajadba, hogy szebben tudjam vágni. – jött a válasz.

– Nem kell, vedd ki! – követelte a kicsi.

– Számoljunk tízig, addig elkészülsz. Fénysebességgel számolt el tízig és majdnem kiugrott a székből, csatostul, kötényestül. Nagyon nem örültem volna, ha a munkafolyamatnak ebben a szakaszában távoznunk, nem volt még előnyös a frizura.

– Másokkal is ilyen nehéz? – kérdeztem pironkodva.

– Ne hülyéskedj, ez most könnyű, mesélhetnék. 

– Mesélj! – kértem.

Érdekelt, hogy mások hogyan boldogulnak. Mivel a kisfiam már hatnál tartott, bele kellett húzni. Alakult a frizura, de még mindig nem volt az igazi. Közben megtudtam, hogy előfordult már olyan eset is, amikor adott kisgyermek ugyanolyan hajjal távozott, mint amilyennel érkezett.

Aztán olyan is volt, amikor sikerült ugyan levágni adott kisfiú haját, de senkinek nem kívánja a drága fodrász azt a tíz percet, amíg mindez megvalósult. Ez a kisfiú másodjára már a kocsiból sem volt hajlandó kiszállni, amikor meglátta a fodrászüzletet.

 

 

A gyerkőcöm a nyolcnál tartott. Lassítani kellett valahogy, mert nyilvánvalóvá vált, hogy tízre nem lesz kész a frizura.

– Kérlek, mostantól a feleket is számold!  – kérte a fodrász bácsi, mosolyogva. Igen gyorsan a kilenchez ért. Itt már úgy voltam vele, hogy ez a haj már jó, tetszik, de nem bánnám, ha száraz lenne.

– És tíz. Vége. Kész. Köszönöm. – közölte a kicsi. Meg kellett őt győzni, hogy maradjon, amíg megszárítják a haját, nehogy megfázzon odakint.

– Meddig tart még? – kérdezte kiboruláshoz közeli állapotban.

– Ha hagyod, hogy gyorsan megcsináljam, akkor egyszer fel és letekerlek a székkel utána. Jó így? – kérdezte a még mindig nyugodt és kiegyensúlyozott fodrász.

– Kétszer – alkudozott a drága.

Megegyeztek! Az eredmény egészen fantasztikus lett. Mindkét oldal egyforma, sehol egy kilógó tincs, és sikerült megszárítani is. Ezután egy évig megint növesztettük a haját! 

 

fotó: pixabay

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!