Anya-jajj

„Két gyermekről álmodom, de előtte májra lesz szükségem!”

Kővári Évi mosolygós, szép, fiatal lány, aki kisbabára vágyik, akárcsak sok másik fiatal nő. Szeretne egy kicsi lányt ringatni a karjaiban, akinek a nevét is régen tudja már. Nincs ebben semmi különös, mondhatnánk, hiszen egy bizonyos kor után sokan érzik úgy, itt az ideje a családalapításnak, itt az ideje a gyermekvállalásnak. Évi azonban egészen más helyzetben van, mint a legtöbb fiatal nő.  A vágyai egyelőre háttérbe szorulnak. Biztos azonban benne, hogy csak egy rövid időre, addig, amíg megküzd az egészségéért, megküzd az életéért. 

fotó: Puha Liza

Hogy vagy most Évi, tudom, hogy nemrég jöttél ki a kórházból?

Igen. Éppen tegnap. Öt hetet feküdtem bent, sokat vagyok kórházban mostanában. Tulajdonképpen egy éve romlik az állapotom, mondhatnám, hogy rohamosan. Élődonoros májtranszplantált vagyok, most novemberben lesz 10 éve annak, hogy májtranszplantációt hajtottak végre rajtam. Mostanra tartok ott, hogy sajnos ez a szerv már nem úgy működik, ahogy kellene. Most már  kiemelt helyen vagyok a várólistán.

Nagyon régóta vársz már…

Ez azért van, mert nehéz nekem megfelelő szervet találni. Elég pici vagyok, így speciális májra van szükségem és ritka a vércsoportom is. Emellett a szerv, amire várok, fiatal kell, hogy legyen. Talán mindenki tudja, hogy ez mit jelent, hogy minek kell ahhoz bekövetkeznie, hogy én élhessek…

Valószínű, hogy a műtét sem lesz egyszerű, nem egy hétköznapi rutin beavatkozásról van szó.

Ki segített rajtad 10 évvel ezelőtt?

A testvérem. A bátyám. Tőle kaptam a mája egy bizonyos részét. Ő nekem lehetőséget adott arra, hogy 9 évet egészségben, boldogságban élhessek. Hogy itt lehessek most, hogy megismerhettem a páromat, akit nagyon szeretek, hogy tervezhessek, hogy mosolyoghatok, hogy erőt adhatok másoknak. De eddig bírtam. Sajnos mostanra már csak egy egész máj segíthet rajtam, az elődonoros májátültetés nem jöhet többé szóba. 

Évi, hogyan telnek a mindennapjaid? Mennyire korlátoz – ha korlátoz – téged a betegséged?

Most már igen. Sokáig ugyanúgy éltem, mint bárki más. Emberek között mozogtam, jöttem-mentem, de ennek most vége. Már nem tehetem, mert túl gyenge a szervezetem, a fertőzésekre sajnos nagyon fogékony vagyok. Többnyire itthon töltöm az időmet, de lekötöm magam, sokat írok, olvasok.

Nemrég indítottál egy blogot is…

Igen, pontosan azért, hogy másoknak is erőt adjak a saját példámmal, mert nagyon sokan tragikusan fogják fel ezt az egészet. Még csak most tanulok bele a blogolás rejtelmeibe, de nagyon sokan kerestek már meg most is, hogy mennyi erőt adok nekik, és nemcsak transzplantáltak, nemcsak donorra várók. Mindenki.

Nekem sem volt könnyű, hiszen tavaly januárban meghalt az édesanyám, és ez az állapotomnak sem tett jót. Mégis próbálok pozitív maradni, és másokat is azzá tenni. Szeretném azokat is segíteni, akiket esetleg nem motivál semmi, akiknek nem segítenek annyian, mint nekem. Mert nekem nagyon sokan segítenek.

Évi blogjába IDE kattintva olvashatsz bele.

Tudom, hogy komoly terveid, terveitek vannak a pároddal! Természetes, hogy a legfontosabb most a gyógyulás, de te már fejben talán előrébb jársz…

Van egy komoly párkapcsolatom már négy éve. Közösen építkezünk, és ha minden igaz, néhány hónap múlva be is fejezzük a házunkat. Mi már kialakítottuk ott a gyerekszobát, megvan az is, hogy hol lesz a kiságy. Sőt. A konnektorok helyét is megterveztük, hogy ha majd egyszer íróasztala lesz, meg számítógépe….

Tényleg, központi téma nálunk a babakérdés. Minden reggel úgy kelek fel, hogy mikor lehet már, mikor lesz itt velünk végre a kislányunk. Mind a ketten erre vágyunk. Az elsődleges cél persze most a műtét, de utána minden erőnkkel azon leszünk, hogy meggyógyuljak, és már most tudatosan úgy élünk, hogy gyereket tervezünk.

Álmainkban kettő baba szerepel. Azt tudni kell, hogy a transzplantáltaknál az a szabály, hogy ha megvan a műtét, akkor egy évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szervezet teljesen rendbe jöjjön, hogy a pocakomba később egy új élet költözhessen. Ez az első. Emellett természetesen minden értéknek megfelelőnek kell lennie.

Említetted, hogy egy csoporthoz is csatlakoztál azért, hogy még inkább tudd, hogyan készülj tudatosan a betegséged mellett.  

Igen, van egy zárt csoport a Facebookon – a transzplantált kismamák csoportja. Itt mindenki leírhatja a saját történetét, és nagyjából ismerjük is egymást. Ahogy a teljesen egészségeseknél, itt is van olyan, akinél nem kellett várni a babára, egyből érkezett, de van olyan is, akinél sok időbe telt vagy telik, hogy a kicsi kopogtasson. Változó.

Nálunk sok függ attól is, hogy ki milyen gyógyszert szed, de nem mindegy az sem, hogy ki milyen hormonkezelést kaphat, például lombik esetén.

 Van olyan csoporttársam, akinek már egy év után átállították a gyógyszereit, és jó eredményei voltak az átültetés után. Könnyen teherbe esett és ki is hordta a picit. Minden úgy alakult, ahogy másnál, és csak a szülés előtt nem sokkal kellett befeküdnie a kórházba. Azóta is minden rendben van velük.

Az orvosoktól is igen sokat kérdezünk, éppen a komoly gyógyszereink miatt. Szoptathatunk-e vagy sem, nem várható-e valamilyen rendellenesség a picinél, ilyesmi. Tudod, van bennünk azért félelem jócskán.

Mit mondanak az orvosok, ez valós veszély lehet? A rendellenesség a babánál.

Én cukorbeteg vagyok. Az orvosom azt mondja, ha új szervet kapok, ez a betegség, akár el is tűnhet. A cukorbetegségemet úgy kezelem magamban, hogy ez visszafordítható. A májbetegségemet pedig elvileg nem tudom átadni. Ez a félelem nincsen bennem. Az én családomban – elég sokáig visszakerestük – senkinek nem volt, még csak hasonló betegsége sem. Bízom benne, sőt tudom, hogy nem lesz gond!  

Évi és párja

 

Mondtad, hogy már a leendő babátok nevét is tudjátok…

Igen. Igazából mi már mindent megbeszéltük a párommal. Kislányt szeretnénk elsőre. Nevet is adtunk már neki. Nagyon sokat beszélünk róla este elalvás előtt, például, hogy képzeld, milyen lesz, amikor majd nyáron ülünk a teraszon és előttünk labdázik a kislányunk.

Mi tudjuk, mi érezzük, hogy ő az életünk része lesz egyszer, és minden rendben lesz….

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!