Anya-jajj

Silányabb terméket a gyerekeinknek, silányabb terméket nekünk?


Felháborodva olvastam, hallgattam az elmúlt napokban nagy port kavart híreket, miszerint bizonyos termékek ’lájtosabb’, értsd: sz@rabb minőségben jutnak el hozzánk. Kikérem ezt magamnak, kikérem az egész családomnak, és anyaként különösképpen kikérem a gyerekeimnek, továbbá minden más magyar felnőtt és kisgyerek nevében. A jövő nemzedéke nevében.

Miért egyen a magyar gyerek rosszabbat, mint a kis osztrák Jürgen? Miért együnk mi felnőttek, a szüleink, a nagyszüleink rosszabbat, mint a nagy Jürgen, Jürgenné és az öreg Jürgen?

kép: illusztráció

Amikor az első ilyen cím a szemembe ötlött, azt hittem ez vicc. Biztos megint valami szenzációhajhász iromány, azért, hogy kattintsunk. Aztán, ahogy egyre jobban belemélyedtem a sorokba, rájöttem, hogy ez most nem az. Ez most komoly. Igaz. Ez a szörnyű valóság.

Mi, úgy tűnik, nem érünk annyit, mint tőlünk a nyugatabbra élők, bizonyos cégek számára.

Eszembe jutottak édesanyám szavai, de nem ám tegnapról. Sok évvel ezelőttről. Amikor megjegyezte, hogy bizonyos termékek szerinte nem olyan ízűek itthon, mint odaát.

Legyintettem! Mit érdekelt még pattanásos kiskamaszként, hogy anyukám szerint kevésbé krémes, kevésbé lágy, kevésbé omlós az a bizonyos valami. Örültem, hogy egyáltalán idővel hozzánk is elérkeztek ezek a csodaszámba menő, tuti termékek, amit azelőtt itt nem is lehetett kapni, csak sóvárogtunk utánuk, nyálunkat csorgatva. Na most megkaptuk. És kiderült az is, hogy egy anya tényleg mindenre figyel, mindent észrevesz. Mert annak idején ő sem csupán maga miatt, hanem miattunk, gyerekei miatt aggódott elsősorban. Ahányszor Ausztriába utazott valaki a családból, rokonságból, mindig onnan kérte, hogy hozza haza azokat a termékeket, amelyek számára itthon gyanúsan más ízűek voltak. 

Remélem, hogy hamarosan kiderül, hogy mindez mégsem igaz, hogy a kettős mérce egy ilyen ügyben, ahol kisgyerekek, felnőtt emberek egészsége a tét: NINCS. Nem létezhet. Hogy nem lehet több millió embert így semmibe venni.

Ahogy olvasom, ITT már érkeznek a cáfoltatok, a magyarázatok, hogy mi magyarok azért kapunk mást (nem rosszabbat, mást), mert jobban szeretjük a karakteresebb ízeket, meg máshogy esik jól az X, meg az Y étel.

Nekem speciel megfelel, úgy ahogy Ausztriában eszik, majd én külön megsózom, megcukrozom, megízesítem, karakteresebbé teszem, ha úgy szeretném. Köszönöm!

 

Fotó: pixabay

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!