Anya-jajj

Hordozzam vagy babakocsival közlekedjek a gyerekkel?

Nem szeretnék most indulatokat gerjeszteni, sem megmondani a frankót, hogy melyik a jó vagy jobb, inkább elmondanám a saját tapasztalataimat mindkettővel kapcsolatban, hátha segít valamit. A hordozó és babakocsi közti vitát azért sem értettem sohasem, mert szerintem nemcsak, hogy megfér a kettő egymás mellett, hanem ki is egészítik egymást.

pixabay

Mielőtt megszületett az első babánk, mind minden első gyermekes anyuka, a fél lakást telezsúfoltam babaholmikkal. Volt ott minden, olyan is, aminek végül semmi hasznát nem vettem, de kellett nagyon, mert minden kellett, mert jól mutatott a katalógusban a fotókon.  A rokonság is nagyon aktív volt, ezért néhány dolog három-négy példányban is szerepelt a repertoárban.

Kenguru, hordozókendő és babakocsi természetes, hogy volt, több is a kelleténél a fent említett okok miatt. Már jóval a kicsi születése előtt nézegettem magam a tükörben, hogy hogyan is festünk majd, ha az utcán végigvonulunk. Minden olyan egyszerűnek tűnt, mint némelyik reklámban. Mosolyogtam is, mintha csak én lennénk a csúcsszuper, kiegyensúlyozott anyuka, akinek minden egyetlen pattintás, kattintás, csavarás és már mehetünk is. Olyan naiv voltam még, hogy el is hittem mindezt.

A bőség zavara később előfordult, hogy a bőgés határához vezetett, de ne adjátok fel, ezek csak az első hetek-hónapok problémái.  Idővel minden a helyére kerül, tiszta lesz, mint az egyszeregy, ami néha kettő, mint tudjuk. Főleg egy kisgyerekes anyukánál.

A hordozó nekem nagyon jó szolgálatot tett, bár bevallom, először féltem tőle. Nézegetettem az utcán ezzel közlekedő anyukákat, hogy milyen nyugodtak, miközben alig látszik, vagy nem is látszik a kicsi feje a kendőben. Én biztos összetojnám magam, hogy mégis, mi van a gyerekkel odabent, él-e még egyáltalán – gondoltam.  A másik problémám a kendővel kapcsolatban a bonyolultsága volt. Tátott szájjal bámultak azokat a nőket, akik képesek voltak gyerekkel együtt magukra szerkeszteni az egész hacacárét. Nekem eleinte gyerek nélkül sem ment. Jelentem: bele lehet jönni, csak idő kérdése, de azért a kendőhöz kell egy fajta türelem, ez az én tapasztalatom. 

 A hordozót én főleg rövidebb utakra használtam, illetve ha villamossal, busszal mentem valahova, kifejezetten praktikus volt. Most már egyre több az alacsonypadlós tömegközlekedési eszköz, de vannak járatok, ahol még mindig a Gulliverre tervezett járművek érkeznek. Ha babakocsival voltam, legfeljebb integethettem utánuk, mert sokszor nemcsak a magas lépcsők, de a szűk feljárók is akadályoztak a feljutásban, na meg a segítő kezek, de az egy másik bejegyzés témája.

pixabay

A kenguruban is nagyon jókat aludt mindkét babám, és az az élmény, hogy folyamatosan hozzám simultak, csak még tovább fokozta, mindannyiunk komfortérzetét. Kisebb közértekben is praktikus, mert nem kell leborítani a fél polcrendszert azért, hogy egy zacskó liszthez hozzájussak, vagy folyamatosan elnézést kérni, mert a szűk sorok között rátolom véletlenül néhány lábra a kocsit.

pixabay

Ha viszont arra vetemedtem, hogy ruhát próbáljak valamelyik plázában, akkor mindig a babakocsit vittem és nemcsak a ruhák miatt, hanem, mert egy egyszerű pisilést is nehéz elintézni, ha rajtad lóg a gyerek. Egyszer nagyon ki volt számítva, hogy hazaérjek, azután már nem kísérleteztem tovább.

A babakocsi nekem a hosszabb utakon volt praktikus. (A menetrend szigorú betartásával persze, vagyis nem árt tudni, mikor jön az alacsonypadlós jármű, ha így utazol!) Jó volt, hogy lehetett pakolni bele bőségesen, a pelenkázó táska mellett is rengeteg hely jutott mindennek, a kicsi pedig itt is nagyon jókat aludt. Volt, hogy 4!!!, azaz négy teljes órát egyfolytában, amit egyéb körülmények között sohasem tett. Elringatta őt a babakocsi. Ha összkomfortosabb helyen vásárol az ember, ahol mondjuk nem kőkemény izomból kell benyomni a közért ajtót, (mint például nálunk, ahol gyönyörű bicepszet növeszthetnék, ha napi tízszer kinyitnám) többet vihet haza az ember, mert bőben van hova csomagolni. A pici kényelmesen fekszik, jól látható. Én nagyon szerettem így tologatni őket. Ha viszont ajtót is kell nyitni bárhol, és közben a kocsit tartani, az már a haladó anyuka kategória, azt be kell gyakorolni, ugyanúgy, ahogy a sorok közötti lavírozást is. Levittem a polcról néhány konzervdobozt, mire megtanultam kicentizni a kocsit.

Alapvetően azt gondolom, megfér egyik a másik mellett, nekem jól jött, mindkettő. Ha már két gyerek van a családban, egy baba és egy nagyobbacska, akkor is praktikus, ha minden kéznél van. Szerintem babakocsi és hordozó inkább kiegészítői, mint vetélytársai egymásnak.

 

 

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!