Anya-jajj

“Nem sírt fel a babám a császármetszés után…”

Noémi születéstörténete megrázó. Belegondolni is szörnyű, hogy mit élhetett át abban a néhány percben, órában, amíg nem tudta, mi történik a kislányával…

 

Köszönöm neki, hogy mégis megírta a történetüket. 

“Normál terhességem vége felé minden vizsgálat után megjegyezte az orvosom, hogy teljesen keresztbe átlósan fekszik a gyerek. Kérdeztem, hogy ez baj- e, és azt mondta, ha nem fordul be időben, császár lesz. Úgy lett. 


39+4 hetesen elkezdődött a műtét. A gerincembe megkaptam az epidurális érzéstelenítést.
Emlékszem, kis tanuló altató orvos lehetett, mert elsőre nem sikerült neki beadni rendesen, másodjára jött csak össze. Mikor beadták,nemsokára meg is jelent a doki, és elkezdődött a műtét. 
Az altatóorvos folyamatosan mondta, hogy mi történik, így mindenről tudtam. 
Mondta, hogy most nyitottak fel. Aztán sokáig vártam, és nem mondtak semmit. Egy idő után megkérdeztem, hogy most éppen mi történik? Mondták, hogy nemsokára meglesz a baba, nyugodjak meg. 

illusztráció: pixabay 

Utána hallottam az orvosom hangját, mondta, hogy, most engedjetek erre, majd később, hogy engedjetek a másik oldalra.
Éreztem a hangján, hogy valami baj van. 
Mire megkérdeztem mi a gond, addigra kivették a babámat,de nem hallottam a hangját, nem sírt fel! 


Azt mondta az altatóorvos,hogy csak megvizsgálják, és hozzák vissza hamarosan.
Odahozták,de csak nagyon sokára, én legalábbis úgy éreztem, hosszú idő telt el. Nem nagyon láttam a babámat, csak a száját, így azt puszilgattam ,mert én nem mozdulhattam meg, a csecsemős nővér pedig nem fordította oda rendesen. 
Műtét után mikor már a szobámban voltam, odajött az orvos és mindent elmesélt. 
Szív alakúra fejlődött a méhem a terhesség alatt,és a méhem közepén valami sövény is nőtt,ami keresztben elnyomta a babát. Az orvosom félt, nehogy eltörje valamiét a babának, ugyanakkor sietnie is kellett, nehogy megfulladjon.  

illusztráció: pixabay


Amikor végre sikerült kiszabadítani a gyereket, azonnal újra kellett éleszteni.Szerencsére elsőre sikerült. 2680 grammal, és 50cm-el emelték ki. A kis háta tiszta véraláfutás volt, ahogy elszorította az a bizonyos ‘sövény’.


A megpróbáltatásaink itt még nem értek véget. Másnap ugyanis jöttek a gyerekorvosok, hogy nem indult be a babámnál a csontvelőtermelés,és valami “trombocid” (vérképződés) érték is nagyon alacsony lett, így várni kellett,ha nem indul be magától, akkor gyógyszeres kezelésre lesz szükség.

Hat napot töltöttünk végül még bent a kórházban, de hála Istennek nem kellett gyógyszeres kezelés, mert a kis szervezete magától beindította őket.
Azóta sincs semmi probléma, egy egészséges eleven kis cserfes lány lett belőle. <3 


Bennem viszont maradtak megválaszolatlan kérdések. Nem értem például, hogy az ultrahang miért nem mutatta ki, hogy nem megfelelően fejlődik a méhem.
Éreztem én a terhesség alatt, hogy valami gond lehet, mert csak a bal oldalamon ‘engedte’ a kicsi, hogy feküdjek, sem hanyatt, sem a jobb oldalamon nem tűrte. 

Lehet, hogy ez már akkor jelentett valamit…”

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!