Anya-jajj

Miért nem szexelnek az anyák szülés után?

Egy ausztrál kutatás eredményeként – amelyben 3000 nőt kérdeztek meg a szülés utáni szexuális szokásaikról – kiderült, hogy az anyukák elég nagy százaléka hárít, ha párja jelzi hogy szívesen gyűrné már a lepedőt vele.

pixabay

A rideg statisztika a következő: az anyukák 25 százaléka nem elégedett a testével a szülés után, ezért nem szexel. 3 százalék inkább aludna a bokros napi teendői után, mint fejest ugrana az ágyba a párjával, a maradék 25 százalék havi 3 alkalommal él szexuális életet, és csak az anyák további 15 százaléka szexel, több mint 10 alkalommal havonta.

 

A kimaradt 56 százalék szerint a párja jobban vágyik ágyba vele, mint fordítva.

 

Én speciel nem voltam elégedett magammal a szülés után, de ez volt akkor a legkisebb gondom. Inkább kerültem a tükröt messziről és bő ruhákban jártam. A testemre, hogy őszinte legyek, nem sok időm jutott akkoriban. Persze a szexre sem… Most akkor én hova esem statisztikailag?

Szerintem a szülés utáni első időszakban nem ezen jár a nők esze. Én hetekig a gumipárnán is alig tudtam megülni, hogy a hokedliről már ne is beszéljek, a járásom pedig egy gésának is a javára vált volna. Hol volt akkor még a szex? Az első gyerekem születése után azt gondoltam, nekünk biztos nem lesz második, mert ahhoz szexelni kellene, de hogy én az életben nem fogok többet, az hét szentség. És lám, lett második.

Hogy a szülés után hónapokkal, hogyan alakul ez a kérdés, az már adott pár kommunikációján múlik, és persze a gyerekek alvási szokásain, meg a többi ezer dolgon. 

Bevallom őszintén, nem könnyű úgy elengedni magunkat,hogy közben talán apró talpak csattogását hallja közeledni az ember. Vagy mégsem?

Ismerős a helyzet?

 – Szerinted jönnek?

– Nem jön senki.

– De, tuti, hogy igen, maradj csendben!

– Mondom, hogy nem! 

– Ez mi volt?

– Megjött a szomszéd!

 -Nem a gyerek az? 

Bár jókat nevetünk ezeken a helyzeteken, azért valljuk be, nehéz utána ismét ellazulni. Ha egyáltalán addig sikerült. 

A szülés után következő 6 hétben nem birkózunk az ágyban a párunkkal, ezt a legtöbb férfi el is fogadja, pláne, hogy az orvos is ezt javasolja. 6 hét elteltével azonban kezdődik a puhatolózás, amit eleinte a nő részéről történő hárítás követ. Néhány ilyen menet után azonban színt kell(ene) vallani.  Lehet már, nem lehet, miért nem lehet, miért nem szeretnéd, mi a baj, túl korai stb. és ezeket a dolgokat őszintén meg kell beszélni. 

Nálunk az idő, határozottan segített. A kezdeti rossz érzéseim, félelmeim eltűntek. Mert voltak félelmeim.  És igen, bár nem vagyok a régi, az alakom megváltozott az ilyesmi már nem tart vissza. Vagyis a 25 százalékból kiestem. 

Fáradtságra ritkán hivatkozom,(kiestem a 3 százalékból is) nálam a fejfájás a befutó, de panaszra nincs okunk…:) 

 

forrás és forrás

 

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Szilvia Magyar says:

    Mi szexeltünk hál’Istennek.2 év nincs a két gyermek születése között majd 3 évre megszületett a harmadik gyermekünk.Spontán szülés volt mind 3.Meg kell beszélni mindent ez a lényeg és a szülést természetes eseményként kell átélni a többi csak kifogás .

  2. Zsolt Marton says:

    Több ismerősöm (kolléga, szomszéd, stb.) azért vált el, mert felesége szülés után nem volt hajlandó a szexre, soha többé. Ugyan, mondtam, legyél kedvesebb, figyelmesebb, udvarolj, hogy kedve legyen. Nem, nem tudod elképzelni, mindig hárít, fáradt, aludni akar, kifogást mindig találni, ez volt a válasz. Ezek a férfiak zsákbamacskának érezték házasságukat, hisz fontos volt benne a szex is, amit szülés után már soha nem lehetett megtenniük. Vajon mi történik azokkal a nőkkel, akik az 1. szülés után soha többé nem akarják a szexet?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!