Anya-jajj

Az influenza szebbik arca – amit csak a gyerekek látnak

Ha tél, akkor meghűlés, influenza. Nálunk mindig. A porszívó az egyik fő dekorációs elemmé lép elő ilyenkor, mivel annyit használom orrszívás céljából, hogy akár ki is pingálhatnám kicsit, hogy jobban mutasson a fotel és a szobanövény között.

A két kicsi mindig egyszerre fázik meg, természetesen. Ha mégsem, akkor közvetlen egymás után, vagy van egy-két nap átfedés.

A baj akkor kezdődik, ha a meghűlés és az influenza tünetei nem szűnnek meg, ahogy nemrég. Ebben az esetben az átfedéses variáció történt, előbb a kisfiam betegedett meg, majd a kislányom.

 

 

Amit a lázas, levert állapot ellenére mindketten szeretnek, hogy ilyenkor nem kell menni bölcsibe, oviba, suliba. Amit szintén szeretnek bizonyos fokig az orrcsepp, és az epres vagy narancsos szuszpenzió, amit láz esetén adok nekik rövid távú tüneti kezelésre. Ezek a dolgok valahogy egészen felvillanyozzák őket, képesek lennének addig fújni, szívni, nyakalni őket, amíg egyetlen csepp is van bennünk. Bizony isten némelyik csokoládé nincs rájuk ilyen hatással.

Az orrszívás viszont egy katasztrófa. A birkózós, lefogós időszakon már túl vagyunk. A nagy szépen fújja az orrát, a kicsit viszont időnként még üldözöm a csővel és a porszívóval. Ez azonkívül, hogy rendkívül vicces látvány lehet, első osztályú alakformáló, néhány kiló bizony leolvad rólam ilyenkor.  Ha sikeresen becserkészem, az első kérdése: a készen vagyunk-e már. Kiderül, amit amúgy is tudtunk, mindketten, hogy még el sem kezdtük. Hiszti következik. Győzködés következik. Mese a fantasztikus orrszívóról következik. Tényleges orrszívás következik.

Az esték ilyenkor mindig nehezek. Nyűgösek, érzékenyek, mert belázasodnak. Követelik a szuszpenziót, mert már tudják, hogy attól jobban lesznek. Bár szerintem inkább az ízét szeretik.

 

Az amúgy is tonnaszámra adagolt gyümölcssaláta nálunk ilyenkor megkétszereződik, persze, ha már visszatér az étvágyuk. A betegség második hetében már tombolnak itthon, hiszen gyakorlatilag teljesen jól vannak, csak nem szeretné az ember, ha visszaesnének.

Majdnem két hét után, viszont teljes a gyógyulás, és valami csoda folytán idén én ’sértetlen’ maradtam. Még egy kósza, eltévelyedett náthácska sem talált meg, egy árva tüsszentésem sem volt.  Nem mintha hiányozna….

fotó: pixabay

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!