Anya-jajj

Miért gondolják, hogy az egyke gyerek önző?

Az egyke gyerekre sokan mondják, hogy önző és elkényeztetett. Olyan, aki nem képes másokhoz alkalmazkodni, mert nincs testvére, és ezért nem tanulja meg, milyen az, amikor nincs minden azonnal, amikor várni kell, amikor osztozkodni kell. Ráadásul ez a gondolatmenet sokszor tovább is gyűrűzik, hogy az egyke gyermek később majd párkapcsolati problémákkal is küzdeni fog, mert ezek a tulajdonságok ott is megmutatkoznak majd.

 

pixabay

Nekem három és fél évig volt egyke a gyerekem. Nem beszélhetek tehát hatalmas tapasztalatokról, vagy igazságokról ezen a téren, mégis azt gondolom, nem az egykeség az, ami meghatározza majd adott kicsi gyerek jelenlegi, és későbbi életét, vagy nem feltétlen az egykeség. Szerintem inkább, ahogy sok más helyzetben is: a szülői minta, a szülői elvárás az, ami meghatározó.

Magamon tapasztaltam, hogy amíg egy gyerekünk volt, mindent megadtunk neki, hiszen ki másnak is adtuk volna, ha nem az egyetlen gyermekünknek. Ezzel talán nincs is baj. (Hozzáteszem, a másodiknak is mindent igyekszünk megadni, és ha lenne, biztosan a harmadikkal is hasonlóan tennénk). Elhalmoztuk a szeretetünkkel és tényleg ő volt a figyelmünk középpontjában.

pixabay

 A gond szerintem inkább ott kezdődik, ha nincsenek korlátok a gyerek életében. Ha mindent csőstől adunk neki, és cserébe nem várunk el semmit. Egy barátnőm mondta egyszer, hogy ő úgy érzi, a sok-sok játékkal kompenzálja a kicsinél, hogy végül nem lett testvére. Talán nem ő az egyetlen, aki így érez, de több gyermek esetén is előjönnek hasonló érzések az emberből. A játékkal kompenzálom, ha sokat dolgozom, ha nem jut rá elég időm, vagy ha leszidtam valamiért. Kistestvér születése esetén hajlamosabbak vagyunk például a nagyot kényeztetni, mondván most kevesebb jut majd neki az anyukájából, de meg is fordítható ez a gondolat, hiszen később pedig sokan a kicsit kényeztetik, mondván ő a kicsi a családban.

Ezek azok a dolgok, amelyek bár abban a percben jól esnek mindenkinek, hosszútávon mégsem a jó irányba befolyásolják a gyerekek értékrendjét.

Sokan úgy gondolják, az egy gyermekes családokban több jut a szeretetből, figyelemből annak az egy kisgyermeknek, hiszen minden körülötte forog, míg a több gyermekes szülők szeretete megoszlik, ezért az egyke gyermek boldogabb felnőtté válik, mert több szeretett jutott neki.

pixabay

Tehát pro és kontra sorakoznak az érvek, és az egyke gyermek, több gyermek téma mindig is előtérben lesz.

A gyerekkor mindenképpen meghatározza, milyen felnőtt válik valakiből, ebben biztos vagyok, de azt nem hiszem, hogy önmagában az egykeség határozza meg.

Ha egy kisgyerek életében mindig minden adott, valaki mindig mindent megcsinál helyette, nincsenek reális elvárások, nem ismeri meg a „valamit valamiért” elvét, nehéz helyzetben lesz, ha óvodába, iskolába megy, de később a munkahelyén is, mert ez a környezet már kevésbé tolerálja az ilyenfajta viselkedést.  

Talán a „jól szeretés” az, amit érdemes tudatosan csinálni, mert valahol itt lehet a kulcs és ezen lehet nagyon elcsúszni, úgy, hogy mire az ember észbe kap, talán már késő.

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Szalay Miklós says:

    Apropó, itt egy írás az önzésről és a racionalitásról:

    http://egyvilag.hu/temak.shtml#temaid080

    (A legfelső sor a kép tetején, “Racionalitás és önzés”. Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!