Anya-jajj

A férjem nem viselte el az örökbefogadott gyerekünket

Nehéz helyzet, amikor egy házaspár életében sokévnyi próbálkozás, inszemináció és lombik után sem érkezik meg a várva várt gyermekáldás.

 

pixabay

Sokan egészen természetes módon közelítenek az örökbefogadás felé, míg mások hallani sem akarnak erről a lehetőségről. Egyrészt úgy érzik, nem lennének képesek szeretni más gyermekét, másrészt elriasztja őket az a hosszú és rendkívül körülményes procedúra, amit ma egy örökbefogadás jelent.

A közelemben éltek, sokat beszélgettem velük erről magam is. Ők voltak az a házaspár, ahol érezhetően teljes volt az egyetértés, a harmónia, szinte egyszerre fogalmazódott meg mindkettejükben az elhatározás: igen örökbe fogadunk.

Tényleg lassan ment a dolog, de a szándékuk végig stabil és biztos volt. Tudták, hogy gyermekre vágynak, és ez az egyetlen lehetőség maradt számukra, hogy szülőkké válhassanak.

Több évnyi várakozás, beszélgetés, ügyintézés, családlátogatás, tanfolyamok, gyerekekkel való találkozás után végre megérkezett a várva várt telefon.

Igen, végre szülők lettek. Egy csodálatos, 2 körüli kisfiú szülei.

Mondhatnánk, hogy annyi év szenvedés, próbálkozás, majd várakozás után minden olyan lett, mint a mesében, amit meg is érdemeltek már. Hamar összeszokott, összecsiszolódott a kis család. Rengeteget utaztak, és az újdonsült szülők a gyermekvállalás minden pillanatát szerették, élvezték. 

A kisfiuk a lehető legjobb helyre került, jó körülmények közé, boldog volt és kiegyensúlyozott, bár bizonyos dolgok annak ellenére is mélyen rögződtek benne, hogy viszonylag korán került új családjához.

Két év után azonban történt valami. Valami olyan, amire senki nem számított már. Az anyuka teherbe esett. 

Csodaszámba ment a dolog, annyi sikeretlen próbálkozás után, de azt hiszem, erre mondják maguk az orvosok is, hogy ha valaki mindent elenged, akkor végre feloldódik a lelki gát, – mert az esetek többségében ez áll a háttérben, – és sikerülhet.  Itt is ez történt. 

illusztráció: pixabay

Azt hiszem, kár lenne ecsetelnem, mennyire boldogok voltak. Végre ők is megtapasztalhatták, milyen az, amikor 9 hónapon át ott van valaki velük a pocakban, amikor beszélnek róla, gondolatban már terveznek vele, mit és hogyan csinálnak majd közösen. Közben egy pillanatra sem feledkeztek meg az örökbefogadott gyermekükről, aki velük együtt várta kisöccse érkezését.

A szülés rendben zajlott, és immár négytagúra bővült a család. És akkor kezdődtek a gondok. Az első évben még kevésbé volt érzékelhető, hogy nincs minden rendben, aztán egyre sűrűbbek lettek a veszekedések. A feszültség oka a szülők között az volt, hogy az anyuka úgy érzete, párja amióta megszületett a saját, vér szerinti gyermekük, már kevésbé szereti, kevésbé törődik az örökbefogadott fiúkkal. 

A kisfiú is nagyobb volt már, aki mint a gyerekek általában, érezte a feszültséget a levegőben, és az anyuka szerint azt is, hogy ennek valamilyen formában ő az oka. Ez igaz lehetett, mert egyre inkább húzott el az apukájától, egyre kevésbé szerette a társaságát, és ez fordítva is így volt.

illusztráció: pixabay

A házasságuk további két évig bírta. Ez a helyzet felőrölte mindkettejüket, az anyuka semmiképpen nem akarta, hogy az örökbefogadott gyermekük lelke tovább sérüljön.

A válás után mindketten az édesanyjukkal maradtak, az apuka azonban csak az édes gyermekét viszi el az apás hétvégeken. A nagyobb fiú ezt nem is bánja, sokszor mondta ő is az anyukájának, hogy nem is szeretne menni, nem érzi jól magát az apukája társaságában.

Mára már mindenki megtalálta a helyét ebben az új helyzetben, bár az apa érzéketlensége rányomta a bélyegét volt feleségével és örökbefogadott fiával való kapcsolatára. Az egykor igaz és őszinte szeretettel várt kisfiú sorsa mégsem úgy alakult, ahogy akkor gondolták leendő szülei, de egy csodálatos anyukát kapott, aki a mai napig igaz szeretettel egyengeti az útját, és egy testvért, aki úgy szereti, mintha édestestvére volna…

illusztráció: pixabay

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!