Anya-jajj

Beszokunk a bölcsibe. Vagy én mégsem?

Mondhatnám, hogy az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, de nem lenne igaz, mert mindkettő sír. Mert, amikor elérkezett a beszoktatás ideje, én úgy álltam a csoportszoba ajtajában, mint akit kétszer lezuhanyoztak a tudtán kívül, és csak annyit kérdeztem magamban, hogy ezt nekem, miért nem mondta eddig senki. Hogy ebbe beleszakad az ember szíve…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!