Anya-jajj

Tényleg nem számít, hogy néz ki a nő szülés után?

A szülés előtt azért adtam magamra, a szülés után viszont tudom, hogy azt kell(ene) mondani nem ez a legfontosabb. Nekem azért számított, ha nem is a tipp-topp külső, de Isten bocsássa meg, teljesen lepukkant sem akartam lenni.  A szülés után egyébként megfigyeltem, hogy bizonyos – addig igencsak utálatos – dolgok, hogy felértékelődnek. Például egy csomag parizer megvásárlása, kegyetlen nagy örömmel töltött el, főleg, ha mindezt egyedül tehettem, de ez egy másik téma, erről már ITT írtam korábban.

Most inkább arról mesélek, hogyan éltem meg azt, hogy bizonyos (nőcis) dolgokról le kellett mondanom egy időre.

Miután egy ideig esélyét sem láttam annak, hogy valamikor is megszökhetnék hanyatló szépségemet ápolni vagy ápoltatni, kénytelen voltam megbarátkozni a bozontos szemöldökkel. Jobb híján időnként magamnak szedtem, de az eredményét látva, inkább a természetre bíztam magam. 

pixabay

A hajfestést felváltotta a melírozás, miután ez a technika sokkal tovább tette lehetővé a jól ápolt, de legalább a viszonylag ápolt hatást.  Ezt is már hetekkel a nagy esemény előtt  le kellett egyeztetnem a család valamelyik tagjával, lévén mindenki dolgozott, vagy ő maga is éppen fodrászhoz ment.

A köröm felejtős. Beértem azzal, hogy nem volt piszkos. Az, hogy még színekben is pompázzon, néhány magazin segítségével élhettem csak át, azokat is kutyafuttában, jövet-menet, két mosogatás, három porszívózás, öt mosás, két szoptatás, három pelenkázás, két pisilés szünetében lapozgattam. Magyarán soha.

Az 1 éves kor már hozott némi szabadságot. A fürdőben majdnem öt perc jutott arra, hogy anyából, nőt kalapáljak magamból. Vagy valahol elveszek a kettő között.  Közben persze nem árt kicsit énekelni, mondókázni a kicsinek, nehogy unatkozni kezdjen, mert akkor az extrák, mint például a körömreszelés már nem fér bele. Lerágni meg annyira nem való…

A másfél évest már egészen könnyű a nagyikra bízni. A játszótéren például, úgy vettem észre a kicsinek teljesen mindegy ki az a másik nyakig homokos valaki, aki utána rohangál. Ezt az időt már könnyedén ki lehet használni egy kis magánakcióra. Akár nagyobbra is. 

Ami pedig a námbervan, hogy a kozmetikában felajánlották, hogy egy másfél – két évest, már valaki szívesen elpesztrálgat addig, amíg én kicsit lelazulok. Logisztika kipipálva. 

Pedikűr az extra kategória. Nagyon szerencsés az, akinek erre (is) jut ideje. Szerencsémre mindkét szülésem alkalmával az őszi, téli szezonba mentünk bele, így a zokni – cipő- csizma kombó ápolt és eltakart. Jó is volt ez így. 

pixabay

Torna. Mivel  full extrás 10 másodperces átmozgató nem létezett, ilyesmivel nem foglalkoztam. A bemelegítésig sem jutottam volna el, nemhogy a hasizomig. Az én napi levezetésem a gyermek alvásidejében a mosogatás, mosás, teregetés jótékony hármasa volt. 

Kihagytam volna valamit? 

Leendő anyukáknak azonban itt a jó hír: idővel bele lehet jönni a dolgokba.Ha megszületik a második, harmadik gyerkőc, szerintem bizonyos anyukák már egy multicég logisztikai vezetőjét  is simán lepipálják, már ami a családmozgatást, és benne a saját maguk kozmetikába, fodrászatba mozgatását illeti. Hajrá! 

 

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!