Anya-jajj

Látta a kisfiam a 6 éve halott apukámat?

Soha nem foglalkoztam természetfeletti dolgokkal, halottlátókkal, szellemekkel.  Ma sem állítom, hogy mindez közel állna hozzám. És mégis… Apukám halála után mindenképpen próbáltam hinni, hogy valaminek léteznie kell odaát, hogy valahova igenis tartanak a minket itt hagyott lelkek, ahol egyszer talán még újra találkozhatunk. Jó lenne hinni ebben, tudni, hogy létezik az odaát, ahol már várnak ránk.

 

pixabay

A kisfiam alig múlt 1 éves volt, amikor apukám meghalt. Beszélni sem tudott még, emlékei pedig – habár amíg csak lehetett voltak közös programok – nem nagyon lehetnek, lehettek.

3 éves volt, amikor anyukám egy alkalommal nagyon izgatottan nyitott ajtót nekem, mert aznap ő vigyázott rá. Elképesztő, szinte hihetetlen dolog történt velük aznap. A kisfiam ugyanis játék közben egyszer csak felkiáltott, hogy lát egy bácsit a nappaliban, aki elbújt, mert szerinte bújócskázni szeretne vele. Nem félt, nem ijedt meg, hanem mintha csak ez volna a világ legtermészetesebb dolga, tényként közölte. Anyukám persze kíváncsi volt rá, hogy is néz ki az a bácsi, mert ő nem látott senkit.

pixabay

A kisfiam ekkor állítólag tökéletesen leírta aput, egészen részletekbe menően, még a sötét színű bajuszát sem felejtette ki.

Én ugyan nem voltam jelen, de anyukám szavaiban sohasem kételkedtem.  Most sem. Fotók nem voltak a falon, és bár sokat meséltünk neki apuról, nem részleteztük, hogy pontosan, milyen is volt.

Ez a történet megismétlődött még kétszer, igaz akkor a dédnagypapáját ismerte fel, legalábbis a leírás alapján ő lehetett.

Olvastam, hogy a gyerekek (úgy tarják legalábbis) körülbelül 5 éves korukig érzékelnek bizonyos természetfeletti jelenségeket, például a szellemeket. Számos érdekes, de kifejezetten ijesztő történet is kering az interneten és nemcsak ott, mindezek komoly feljegyzések formájában is fellelhetőek. 

Cáfolni, vagy minden igazolni nem lehet persze, hogy bizonyos korig létezik az úgynevezett harmadik szem, ez egyelőre nem több puszta feltételezésnél. Kisbabák esetében gyanús lehet, ha a kicsi kifejezetten egy pontot néz és keservesen sír, ha már nagyobbacska a falnak beszél, integet, köszön. Hozzáteszem a pszichológusok szerint ez lehet puszta életkori sajátosság, például egy általuk jól ismert felnőttel azonosítják az üres falat, lépcsősort, őt képzelik oda. 

Nem tudom. Én továbbra is szkeptikus vagyok, de elismerem, hogy, amit a kisfiam látott vagy láthatott és elmesélt, az jóval több annál, mint amit eddig gondolni mertem a szellemekről, a másvilágról…

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. messi lionel says:

    en tapasztaltam hasonlot eloszor feltem aztan kivancsi voltam szerintem letezik a tulvilag

  2. macintosz says:

    Édesapám,a halála előtti héten, egy reggel mesélt valamit. Elmondta, hogy az éjjel, amikor kiment wc-re, egy hideg fuvallatot érzett, és egy árnyékot látott. Azt mondta, az előző lakó volt, aki ebben a házban halt meg 40 évvel azelőtt. Nem tudom, lehet e összefüggés, de pár nap múlva ugyanabban a szobában szívinfarktusban elhunyt apukám…Utána felrémlett az éjszakai látomása, és ez elgondolkoztatott, mivel bigott szkeptikus voltam a természetfelettivel kapcsolatban…..

  3. Károly Farkas says:

    Ha meghalunk, az a vég és nincs tovább. A vallások, csak kihasználják az emberi gyarlóságot és így sokan jól élnek belőle.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!