Anya-jajj

“Nem szeretném tudni, fiam lesz vagy lányom!”

Annamari levele tegnap érkezett. A 22 hetes kismama arról ír, mennyire zavarja, hogy rajta kívül mindenkit jobban érdekel fia lesz vagy lánya. Neki ez teljesen mindegy, csupán a lényegre koncentrál, hogy egészséges legyen születendő gyermeke.

 

pixabay

Annamari levele

„A 12 hetes ultrahang vizsgálat óta mindenki arra kíváncsi, vajon fiút vagy lányt hordok a szívem alatt? Nekünk a férjemmel ez teljesen mindegy. Eldöntöttük ugyanis, hogy nem akarjuk tudni, egészen a babánk születéséig. Szeretnénk, ha meglepetésként érne bennünket, hogy ki bujkál a pocakomban.

A családunk furcsának találja a döntésünket, mert ma a 21. században, aki csak teheti ezt is megkérdezi a vizsgálatok valamelyikén. Mi kifejezetten arra kértük az orvost, hogy NE mondja meg. Már az ajtóban szóltam neki, hogy ha bármit lát, ami a kicsi nemére vonatkozik, nehogy kikotyogja, mert mentem kiszaladok a vizsgálóból.

Egyáltalán nem lepődött meg a kérésünkön, azt mondta, mindig meg is kérdezi a pároktól, kíváncsiak-e a babájuk nemére, mert ma is vannak olyanok, akik nem szeretnék tudni.

A minap a közértben találgatták, hogy fiam lesz vagy lányom, és arra jutottak, hogy bizony kisfiú, mert csúcsosodik a hasam. Amikor mondtam, hogy nekem ez nem fontos, de nyugodtan találgassanak, mert nem zavar, csak álltak ott és pislogtak. Biztos csodabogárnak gondoltak.

Sokan azzal érvelnek, hogy így nem tudunk rendesen felkészülni a kicsi érkezésére, nem tudjuk majd, milyen ruhákat szerezzünk be, milyenre fessük a gyerekszobát, milyen legyen a babakocsi. Dehogynem.

Kedves mindenki! Bézs színű falakkal készülünk, helyes, tarka, kutyusos bordűrrel, fehér kisággyal és szekrényekkel. A babakocsi szürke lesz, ruhákat pedig ezerféle színben választhatunk. Amúgy sem vagyok az a kifejezett kék és rózsaszín típus. Attól még, hogy kislány vagy kisfiú a baba, nem kötelező ezekbe a színekbe bujtatni őt. Ha pedig mégis úgy érezzük majd, hogy valamelyik szín feltétlenül kellene a jó ‘outfit’ -hez, hát veszünk a szülés után. Nem áll meg akkor sem az élet, inkább ott kezdődik el.

Én a vizsgálatok előtt csak azért izgulok, hogy minden rendben legyen, jól fejlődjön a gyermekünk, dobogjon a kis szíve. Néha eljátszom a gondolattal, találgatjuk, hogy vajon ki lehet odabent, a beceneve már meg is van, olyan, ami akár kislány, akár kisfiú, tökéletesen illik hozzá.

Több fiú és lány névvel is készülünk, de hogy pontosan hogy hívják majd, azt csak a szülőszobán döntjük el. Nekünk kell, hogy lássuk őt ahhoz, hogy dönteni tudjunk.

Miért olyan különöse ez?

Anyáink idejében nem nagyon volt rá lehetőség, hogy tudják kisfiú vagy kislány érkezik a családba, mégsem okozott gondot senki számára, hogy készüljön fel a gyereke érkezésére. 

Mi szeretnénk ezt az csodát is, az első találkozás, az első ölelés pillanatára meghagyni…

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!