Anya-jajj

„Nős férfi volt egy gyerekkel, mégis elcsábított”

„Kedves Anya-jajj! Mivel azt írtad a felhívásban, hogy bármiről írhatunk, ami fájó vagy tanulságos, megteszem, legfeljebb nem kerül ki az oldalra. Bár, ha valami fájó és tanulságos, az én történetem biztosan.”

Kedves Brigitta! A leveledet apróbb szerkesztés után közzéteszem, mert egyfelől soha még csak hasonló történet sem volt az oldalon, másfelől én is rendkívül sokatmondónak tartom a soraidat. 

 

pixabay

Brigitta levele:

Én voltam a szerető, én voltam a rossz, a gaz, a csábító. A feleség szerint biztosan, bár amikor találkoztunk, egészen jól elbeszélgettünk. De nem szaladnék ennyire előre.

Néhány éve történt, rögtön az első munkahelyemen. Szerencsém volt, egyből felvettek egy kiadós, alapos beszélgetés után. Szerettem bejárni, nagyszerű kollégák közé kerültem, sokat tanultam ott.  (Szándékosan nem írom, hogy pontosan hol dolgoztam és mivel foglakozott a cég, nem szeretném, ha megsejtené bárki is, ki vagyok.)

Komoly kapcsolatban éltem akkor már két és fél éve.  Az a férfi, akiről szó lesz, először fel sem tűnt. Nem volt az esetem. Pici volt, és hozzám túl idős. Viszont rendkívül kedves. Észre sem vettem, hogy egyre többet foglakozott velem, mindenben segíteni szeretett volna, én pedig ezt örömmel fogadtam, jól jött a tanítgatás, semmi többre nem gondoltam.

Hónapok teltek el így, míg nem egyszer konkrét randevúra hívott. Ott esett csak le a tantusz. Hoppá, mit akar ő tőlem tulajdonképpen?

Hiszen én kapcsolatban élek, ő pedig nős, gyereke van, mert ezt tudtam róla. Kikosaraztam. Nem akartam sem felesleges bonyodalmat az életemben, és nem is érdekelt igazán.

Ezután távolabb kerültünk egymástól, szándékosan kerültem őt. Egy munka alkalmával újra sűrűbbé vált a találkozások száma, így osztottak be minket. Sokat beszélgettünk, de én még mindig nem férfiként tekintettem rá, csak kollégaként. Egy szórakoztató, rendkívül kedves kollégaként.

Mesélt a házasságáról, mesélt arról, hogy válni akar, és a felesége is. Azt állította, két évvel korábban már majdnem megtették, de adtak maguknak még egy esélyt.

Meghallgattam, bár furcsálltam, hogy éppen nekem önti ki a szívét, valamelyik közeli barátja helyett.

A munka sokszor késő estig húzódott, többször felajánlotta, hogy hazavisz.

Volt, hogy elfogadtam. Ilyenkor órákig beszélgettünk mindenről még a ház előtt is. Élveztük egymás társaságát.

Észrevétlenül szerettem bele. Már nem voltam boldog az akkori kapcsolatomban, bár próbálkoztunk, végérvényesen kihűltek az érzéseim. Szakítottam a párommal, nem akartam hazugságban élni, nem akartam átverni őt, sem magamat. Megszenvedtük a dolgot, de így volt helyes.

Én kis naiv, buta liba, azt hittem, ez ennyire egyszerű. Mindenki otthagy mindenkit, aztán ásó-kapa-nagyharag. Na, persze.

Az idő lassan telt. Nekem könnyebb lett, mert már nem volt többé lelkiismeret-furdalásom, hogy becsapok valakit.

Ő sokat dolgozott az éjjel, azt mondta a felesége ezt tudja, ezzel együtt fogadta el őt, és amúgy sem tart már sokáig ez a házasság. A felesége nem is hiányolja. Csak, ott a gyerek. Őt nagyon szereti, miatta nehéz.  Sokszor maradtam vele, úgy éreztem, ha ez a helyzet, már nem verünk át senkit, de én is sokat gondoltam a gyerekére, nem akartam elvenni őt az apjától. Azt mondta, a gyerek nem az én gondom, ezt ők a feleségével rendezik. Elhittem, amit mondott, elhittem, hogy valóban rosszul élnek, hogy valóban jó ideje szóba került a válás kettejük között, már csak ki kell várni, hogy kimondja a bíró: VÉGE.

Eltelt 1 teljes év úgy, hogy semmi nem történt, semmi változás. Nem erőszakoskodtam, nem hívogattam, tiszteletben tartottam az otthon töltött idejét, de időnként rákérdeztem, mégis mi a helyzet velük, mert

 ha fáj is, én szeretnék továbblépni, új kapcsolatot keresni, ha nem megy, ne erőltessük, engedjük el egymást,

ez az állapot számomra nem elég. Én is vágyom a normális kapcsolatra, én is vágyom arra, hogy esténként azzal legyek, akit szeretek. Ha úgy dönt, marad a feleségével és a gyerekével, elfogadom, csak történjen már valami.

Hitegetett még egy ideig, én pedig hinni szerettem volna, de a környezetemben élők már szabályosan könyörögtek, hogy szálljak ki ebből az egészből, mert higgyem el, hazudik, ha el akart volna válni már rég megtette volna.

Rengeteg átsírt éjszaka (és nappal) után eldöntöttem, szakítok vele. Nehéz volt, mert egy helyen dolgoztunk, naponta találkoztunk, nem bújhattam el előle. Megsértődött, került, nyíltan flörtölt másokkal. Ez a helyzet napokig, hetekig tartott, azután újra keresni kezdett, mi több, bombázni a telefonjaival, üzeneteivel.

Azt mondta, végleg vége a feleségével, higgyem el, megbeszélték, lezárták.  Én hülye, újra és újra bedőltem a sok hazugságnak (mint utóbb kiderült, tényleg minden szava az volt) és visszakoztam.

A helyzet csak nem változott, újra eldöntöttem, kilépek, de ezúttal végleg. Könyörgött, hogy ne tegyem, és szeretné, ha találkoznék a feleségével, mert ő is találkozni szeretne velem, (akkor már tudott rólam) és beszélgessünk el kettesben, mert ez fontos a számára.

Elképedtem. Mi a búbánatos fészkes francot beszélgessek én az ő állítólag válófélben lévő feleségével, de belementem. Jól tettem. Ott derült ki minden. MINDEN. Például, hogy az addig eltelt másfél év minden perce hazugság volt. Hazudott nekem, hazudott a feleségének, hazudott magának.

A felesége kedves volt, helyes, de szomorú. Kérlelt, hogy ne vegyem el a férjét, mert van egy közös gyerekük és ő nem lenne képes egyedül folytatni tovább.

Micsoda?

Kiakadtam. Hiszen én nem akartam elvenni az ő férjét, az ő férje másfél éve, sőt már azelőtt arról beszélt, hogy mennyire rossz a házassága, és már csak pillanatok választják el őket a válástól, amit mindketten akarnak. Éppen a gyerek érdekében.

Kiakadt.

Micsoda? Ők nem akarnak válni, soha nem is akartak, és igazából ő most azért van itt, mert a férje azt mondta, győzzön meg engem arról, hogy szakítsak vele.

Mi a bánatos, bús, ló@ar van???  Ezután volt miről beszélgetnünk. Én kitálaltam mindent az elmúlt másfél évünkről, ő is elmondott (valószínűleg) mindent, és rájöttünk, hogy a férje beteges hazudozó. Mindkettőnket átejtett. Csak azt nem tudtuk, mit akart a MI találkozásunkból kihozni.

Elmeséltem, hogy nem egyszer akartam szakítani a férjével, de ő újra és újra visszakönyörögte magát. Hogy elhitte-e, amit mondok, nem tudom, de a beszélgetés után közöltem vele, hogy tőlem a továbbiakban nem kell tartania, mert az életben többet nem állok szóba a férjével, vagy ha mégis úgy elküldöm a bús pi@ba, hogy nem áll meg a lábán. Az ő (feleség) helyzete egészen más volt, ezt be kellett látnom, hiszen közös gyerekük volt, kiderült, hogy közös vállalkozásaik is, plusz ezt az egészet valahogy csak meg kellett emésztenie.

A beszélgetés után nem sokkal csörgött a telefonom. Ő volt. A szemét gazember. Nem vettem fel és másnap felmondtam a munkahelyemen, úgy, hogy semmi más nem volt helyette. Tudtam, hogy csak így tehetek pontot ennek az egésznek a végére. A családom megkönnyebbült. Nekem majd egy évembe tellett ezt az egészet megemészteni.  Ő hívogatott még vagy fél éven át, és próbált a barátaimon keresztül szót éretni velem, mert máshogy nem tudott.

Hogy mit akarhatott azzal, hogy összehozott bennünket a becses nejével? 

Állítólag tőlünk várta a megoldást, mert ő nem tudott kettőnk között dönteni és már teljesen kivolt az áldatlan állapot miatt. Ezt mesélte az egyik ismerősömnek, mert én erre már nem voltam kíváncsi.

Hogy mi a tanulság? Számomra az, hogy az életben SOHA többet nem állok szóba senkivel, akinek párja van. Akkor sem, ha az a kapcsolat állítólag nagyon rossz és a szakítás szélén áll.

Mi lehet a tanulsága másnak? Azt majd eldönti mindenki maga. De.

Nem mindig a szerető a gaz csábító, nem mindig a nő a szemét, mert mindenki A NŐNEK MEGY ilyenkor. Van az úgy, hogy a gazember ott fekszik melletted, a „legális” kapcsolatában és a füledbe suttogja, mennyire szeret, másnap pedig közli valaki mással, hogy éppen váltok, majd megcsókolja, és közli, hogy őt szereti, csakis őt. Az a hülye meg elhiszi… a  gazember boldog.”

 

 

 

 

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kiss László says:

    Andi Danyi! Egy kis biológia: A Hormonok határozzák meg egy ember viselkedését, mondhatni az egész életünket! Természetesen vannak minimális eltérések, de sok olyan közös pont van, melyek mindenkinél hasonlóak! Tehát a hormonok hatása és a logikus gondolkodás köszönő viszonyban sincsennek egymással! Rossz a példád az állatvilággal kapcsolatban! Mi is onnan származunk, még ha közben állítólag intelligensek lettünk. Nagyon sok, az állatvilágból hozott tulajdonságaink, viselkedési normáink vannak, melyek a mai napig bennünk/velünk élnek! Ha esetleg vannak olyan pillanatok mikor a logikus gondolkodás van előnyben a hormonokkal szemben, az általában átmeneti és pillanatnyi állapot. Másik téma:
    Ti nők lennétek éppen a legjobban felháborodva, ha nem lennének a férfi (gaz)csábítók! Egész lényeteket arra építetitek fel, hogy csábíthatóak legyetek! Az a nő aki ezt nem vallja be, vagy hülye, vagy hazudik! Ja, hogy nem mindig esik egybe a kiszemelt áldozatotok mint csábító és a tényleges csábító, hát Istenem. Van ez így, nem is ritkán! Jól tetten érhető az írásod alapján, hogy Te sem ismered Magad mint Nőt! Egy tanács: Ehhez marha kevés a tükör, pedig ti nem kevés időt töltöttök el előtte!

  2. A férfi eldöntheti, hogy csábítgat vagy sem,ezért ember. Ha nem akar, akkor nem fog csábítani senkit sem. Az állatok ösztönlények, na ők nem döntés után mennek, hanem a hormonjaik után. (Férfi emberállatnál azt szokták mondani, hogy a farkuk után). Na persze a nőket sem kell félteni, ők is tudnak ám alkotni, bonyolítani kapcsolatokat. Szerintem egy kapcsolat azon múlik, hogy JÓ emberek alkotják a párt, vagy sem. A problémákat együtt kell megoldani, ha tényleg nem megy akkor 1. szétválás, 2.csak ezután jöjjön egy új kapcsolat. A tisztességes döntés az alapja mindennek. Lehet, hogy utópia?, de szerintem akkor is így van!

  3. Kiss László says:

    Az előzőből kimaradt egy nagyon fontos mondat: ELCSÁBíTANI CSAK AZT LEHET, AKI HAGYJA MAGÁT!!! Még a polgári és a büntetőjog is ismeri és alkalmazza mint büntetési tételt, un. RÁÚTALÓ magatartást!!!

  4. “A nők mindenre kaphatók, pláne ha gazdag a pasi” – Megnyugtatlak, hogy ez fordítva is így van! 🙂 Én cégvezető nőként többek között 3 ingatlannal rendelkezem, a saját pénzemből szereztem őket. Soha nem élősködtem egyetlen férfin sem, soha nem várok el ajándékokat senkitől, ami kell, azt megveszem magamnak, amikor csak akarom. Nálam alapszabály, hogy ha közösen veszünk valamit vagy megyünk valahova, akkor felezzük a költségeket. Egyik exemmel úgy volt, hogy összeköltözünk a lakásomban és azt találta mondani, hogy ő nem fogja a rezsi felét kifizetni, mert én úgyis megtehetem, hogy kifizetem egyedül! Ez igaz, de ez nem így működik, közös kiadás esetén nem fogok más helyett fizetni. Ennél már csak az volt a szebb, amikor egy másik exem azt akarta, hogy fizessem ki az autóhitelét. 🙂 Bocs az offtopic miatt, de ettől a pénz dologtól elszáll az agyam. Köztetek pasik között is van bőven aranyásó, csak mi nők nem utálunk titeket ennyire látványosan miatta.

  5. Kiss László says:

    Na ismét egy kitalált történet! Bár, akár lehetne igaz is. Mondják az élet írja a legjobb történeteket. Nos, ha már szépen felkért a T. történet kitaláló, hogy mi a véleményem, akkor íme:

    “KOMOLY KAPCSOLATBAN ÉLTEM AKKOR MÁR KÉT ÉS FÉL ÉVE”
    Az a helyzet abszurduma, hogy a nőkkel kapcsolatos összes picsa ügyek, annyira bizarak tudnak lenni, hogy a leghihetetlenebb is igaz lehet!

    “ÉSZREVÉTLENÜL SZERETTEM BELE” Nagyon komoly lehetett az a kapcsolat, ha jön egy kedves kolléga,(aki ráadásúl nem is esete a nőnek) szépeket meg kedveseket mond, oszt szeva a két és fél éves kapcsolatnak! Vagy már annyira viszketett az a bizonyos, hogy az ész már nem volt jelen!
    Sajnos ilyen mutatványra bármelyikünk felesége, barátnője képes bármikor! Nem vagyok hím soviniszta, de az ilyen és hasonló esetekben mindig a nőt hibáztatom! A pasi “dolga” az, hogy csábítson, a nőé meg, hogy fogadja-e vagy nem! Nem véletlenül van az a szólás pasi körökben, hogy nincs megszerezhetetlen nő, csak nem mindenkinek! Ugye ismeri kedves történetíró a hollót csőrében sajttal, hogy járt a rókával? Addig mondta neki a róka, hogy milyen szép hangja van és hogy énekeljen neki, míg megtette, persze a saj odalett! Nos a nők is így járnak mindig!!! Nekem ne sírjon egyetlen nő sem! Tudom, hogy milyenek a pasik, (elvégre az vagyok) de nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a pórúl járt nők az esetek 60-80%-ban saját maguknak okozzák a problémákat!
    Akkor mi is a tanúlság? Hölgyeim! Észnél kell lenni! Nem a bugyi parancsait kell végrehajtani! Vagy, ha bugyi parancsa annyira erős, akkor a következményekkel nem kell foglalkozni, pláne nem úgy, hogy azok a gaz férfiak minden baj okozói!!! Ráadásúl a hölgyek előszeretettel összekeverik a bugyi parancsait az érzelmekkel!

  6. steve winston says:

    A csábitáshoz két személy kell általában,egy nő és egy férfi!A nők mindenre kaphatók,pláne ha gazdag a pasi és nagy vagyon van a háttérben!Erre rájőve hihetetlenül “szerelmesek”tudnak lenni!Csak a szerelem elmulik,és más valakivel mindennap együtt élni,és más párszor szeretkezni!Az alkalom szüli a tolvajt,a pasi miért ne használná ki,az adódó alkalmat!A nő meg hadd higgye azt hogy a pasi is halálosan szerelmes belé!C’est la vie!Vannak nagyon buta nők,de vannak nagyon ravaszak is!

  7. Jozsef Kaszas says:

    A szerelemhez,bizony mindig két fö kell,anélkül sajnos nem megy,vagyis az csak álom marad .Megbánni,pedig ugyan mit lehet,vagy kellene benne ?

  8. Ági Szűcs says:

    Most nem azért, de ez még mindig előfordul. A világ legősibb trükkje, hogy a férfi “rossz házasságban” él. A kedves szerkesztő is hol él, hogy ilyen és hasonló még nem fordult elő az oldalon.Annyira banális történet, hogy csak csodálkozni tudok, hogy még van aki beveszi eszt a maszlagot, és úgy éli meg, mintha a világon csak vele történt volna meg!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!