Anya-jajj

Cumizzon, vagy ne cumizzon a gyerek?

Jó vagy nem jó a cumi? Adjuk, vagy inkább tiltsuk a babát tőle? A cumi kérdés tapasztalataim szerint kulcsfontosságú a kismamák között. Van, aki adja és esküszik rá, van, aki ellenzi, mert a későbbiekben tönkreteszi a fogakat, mert beszédhibát okozhat, mert a cumizó gyerekek később kezdenek beszélni.  Én – ha szabad így fogalmaznom – cumi páti vagyok, de nem megrögzötten.

 

pixabay

Ebből adódóan mindkét gyerekem komoly cumi fogyasztó volt. A kisfiam repertoárja például bármelyik cumigyártó cég katalógusát bőven kitöltötte volna. Volt nyugtató, játszó, szilikonos, latex, fogkímélő, fogat nem kímélő, sötétben világító, nappal is világító, légáteresztő, nem áteresztő, kék, zöld, sárga, hajós, majmos, elefántos. És ezer másik.

Ez talán túlzás, elismerem. Nyilván a szájában egyszerre csak egy volt (na jó, olykor kettő, de ezt viccnek szánta, gyorsan ki is szedtük). A cumi főszerepe este érkezett el. Ilyenkor 5-6 darabot is maga köré gyűjtött, csak így volt képes elaludni. Neki nem a plüssök jelentették a megnyugvást, hanem a cumi. Volt, hogy nyomkodta őket a kis ujjacskáival és pillanatok alatt álomba szenderült.

Amikor elérkezettnek láttam a leszoktatás idejét, eldugtam egyet-egyet, hátha fel sem tűnik neki, hogy hiányzik. Feltűnt. Pontosan tudta, melyik nincs meg. Volt egy kék hajós darabja, amit imádott. Az volt a legkedvesebb. Emlékszem, már atomjaira hullott szerencsétlen, ezért kénytelen voltam egy pontosan ugyanolyat keríteni, mert különben elszabadult volna a pokol.

pixabay

Itt volt az a pillanat, amikor komolyan megijedtem, hogy szoktatom le végleg, de sikerült.  Két és fél éves volt, mikor egyik napról a másikra letette. Magától. Nem kellett cumitündér mese, nem kellett macska, aki elvitte, közölte, hogy ő már nagyfiú, és a nagyfiúk nem cumiznak. Ennyi.

 

A kislányomnál más volt a helyzet. Babaként nem igényelte a cumit, csak később kapott rá. A cuminak az ő esetében főleg banki és postai túlélőtúrákon vettem nagy hasznát, amikor hosszasan kellett várakozni. Plusz fél óra nyugalmat jelentett a körülöttünk várakozóknak. Ha tetézve volt kis karikával is, az további negyed óra stresszmentes várakozást jelentett.

Esténként nála is a nyugtató, altató cumié volt a főszerep, ami vagy nyugtatott, vagy nem. Nála nem volt cumiarzenál, mindig csak egy kellett, de az nagyon. Akkor is, ha már rongyosra rágta.  A cseréket mindig megsínylettük.

A leszoktatás nála sokkal nehezebben alakult, mint a kisfiunknál. A kicsi lány nem érezte úgy, hogy a „nagylányság” közvetlen kapcsolatban állna a cumi fogyasztással. Megpróbálkoztunk a cica elvitte örökzöld cumi leszoktatóssal, de estére követelte vissza a macskát a cumival együtt.

A leszoktatás végül „apa” rendkívül következetes módszerének volt köszönhető. Fogta és kidobta az összes, a lakásban fellelhető gumicsodát. Három idegileg erősen megtépázott este után túljutottunk a nehezén. Később már csak egyszer-egyszer került szóba a cumi, mondjuk,ha szembe jött egy cumizó baba a séta idején, illetve egyszer egy cumizó bokszer. A gazdija mesélte, hogy a kutyus a ligetben szedte össze valamelyik bokorban, azóta folyamatosan cumizott. Na, ilyenkor gyorsan eltereltük a Kicsi figyelmét valamivel, és el is felejtette.

Tapasztalatok. Nálunk a későbbiekben egyik gyereknél sem volt gond a fogakkal, nem csálék, nem hézagosak, nem szuvasak. A kisfiam fogait mindig meg is dicséri a fogorvos. Apróbb beszédhibák ugyan voltak/vannak, de a kisfiamnál éppen tavaly – az ovi utolsó évében – tette rendbe a logopédus, alig egy év alatt. A kislányom fogai gyönyörűek, beszédhibái neki is vannak, de ez még az ő esetében, ahogy a szakemberek mondják, élettani.

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!