Anya-jajj

Hagyjuk sírni, vagy kapjuk a karunkba a babát?

“Megmondta a doktor úr: nem szabad felvenni, mert akkor elkényeztetjük, hagyni kell, hadd sírjon. Ennél tragikusabbat nem is lehetne mondani! Egy baba nagyon gyorsan megtanulja azt, hogy érdemes-e megszólítania a világot, vagy tök fölösleges – és ezt egy életre tudomásul veszi. Amikor azt tanulja meg, hogy teljesen mindegy, mit csinál, mert arra nincs reakció, akkor nem fogja megszólítani a világot később sem. Az én vizsgálataim mindig azt mutatták, hogy azok a hisztis babák, akiket a szülő felvett, éjszaka föl-alá járt velük, ‘szolgálatot teljesített’ mellettük, hároméves korukra tüneményes, kíváncsi, kreatív gyerekek lettek. A kreativitás ugyanis nemcsak intellektuális dolog, hanem személyiségjegy. Ahhoz elég bátornak kell lenni! A kreativitás azt jelenti, hogy megpróbálom másképp csinálni, mint mások! Elhagyom a járt utat, ami unalmas, és a járatlant fogom kipróbálni – mert azt tanultam meg, hogy nekem ebből nem lesz bajom!” 

 


Dr. Ranschburg Jenő fenti igazsága – sokan persze vitatkoznak vele – ösztönösen jött belőlem. Talán ez volt a legfontosabb, a legerősebb érzés, amiben nem tudtak megingatni azok sem, akik arra figyelmeztettek, ha mindig felkapom a gyereket, amint sírni kezd, elkényeztetem és később nagyon nehéz lesz vele.

Most már kétgyerekes, erősen gyakorló anyaként, a babakorból kinőve is igazolva látom, hogy nem a síró baba megnyugtatása vezet az elkényeztetett, szülőn állandóan lógó, követelőző gyerekekhez. Nem.

A néhány hetes, hónapos baba elsősorban biztonságra vágyik, az anyjára vágyik. Ebben az időszakban azt kell éreznie, hogy figyelnek rá, hogy nincs egyedül és az, akire a legjobban vágyik, ott van a közelében.

Az egyensúlyt kell jól megteremteni!

Az éjszakázás, az melós. Akkor is, ha a legjobban alvó babát fogjuk ki, mint mi. Az ember korábbi élete akkor is fenekestül fordul fel. Szinte minden nyögdécselésre ugrottam, és általában egyszer, olykor kétszer szoptattam is. Nem gondoltam soha, hogy ha nem megyek, akkor majd abbahagyja, majd megnyugtatja magát, majd lesz valahogy. Voltam hulla, volt, hogy kábaságomban a falnak rohantam elsőre, volt, hogy azt álmodtam, már a kiságynál vagyok, de közben csak sírt tovább és kiderült, hogy még nem volt; de mindig mentem, mert számomra ez volt a normális, a helyes, így volt teljes az életünk.

Hiszem azonban, hogy elérkezik az idő, amikor a baba már érzi, hogy a sírással akár vissza is élhet. Hogy létezik az a határ, amikor nagyon résen kell lenni, amikor érezni kell, hogy az a sírás mást jelent. Könnyen eljöhet ugyanis a pillanat, amikor az anya már nem tudja – akár egész napon át – letenni a gyerekét, és ez valóban K.O. az anyára nézve, még akkor is, ha magára köti és hordozza egész nap.

Sosem hagytam sírni egyiket sem.  Három hónapos korukig szinte minden pillanatban mellettük voltam, azonnal reagáltam, ha éreztem, most kellek nekik. Volt, hogy elég volt megsimizni a fejecskéjüket, visszaadni a cumit és aludtak tovább. Két hónap után nagyjából megtanultam, hogy melyik típusú sírás körülbelül mit jelent.

Újabb három hónap után pontosan tudtam, mi a hiszti, mi az, ami nem félelemből, éhségből, fájdalomból, miegymásból ered, hanem pusztán anyán szeretne csüngeni.  A szoptatási időn túl mindig összebújtunk még egy kicsit, volt, hogy a karomban aludtak el.

pixabay

Azok a bizonyos hiszti sírások nálunk többnyire a játszószőnyegre, járókába, kiságyba való visszarakást követően jelentkeztek. Ilyekor sem esett jól sírni hallani őket, de nem emeltem fel egyből egyiket sem. Ott simogattam, ott báboztam, ott meséltem, ott énekeltem, ott mondókáztam nekik, ahol éppen voltak.

Mostanra elmondhatom, hogy rendkívül bensőséges a kapcsolatom mindkét gyerekemmel. Lehet, hogy sokat éjszakáztam és időnként rosszabbul festettem, mint Rocky a tizenkettedik menet után, de ma sem csinálnám másképp, ma sem hagynám, hogy sírjon a babám, hogy úgy érezze, nem számíthat rám. 

forrás: Dr. Vekerdy Tamás hivatalos Facebook oldal 

 

 

 

Kedves olvasóm! Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is! Ha van kedved gyere és kövess a Facebookon, ahol további képeket, érdekes, humoros videókat, történeteket találsz. Kellemes időtöltést kívánok! 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!