Anya-jajj

Kisajátító, szorongó anya. Lehet, hogy én volnék?

A héten kezembe került egy írás, mely az anyaság teljes megéléséről szól, pontosabban arról, amikor az anya már inkább túlzásokba esik. Mondjuk úgy, hogy túlfélt, túlaggódó, bizalmatlan, ezért pedig sok jót és szépet von meg saját magától és a gyermekétől, a környezetéről már nem is beszélve.   A kifejezés, amire igazán felkaptam a fejem, a ‘kisajátító… Tovább »

Császárral szültem, mert így szerettem volna

  Ez a történet egy nagyon kedves barátnőmről szól, akivel jó ideje beszélgetünk már arról, hogy vajon miért van az, hogy ma már úton-útfélen azt halljuk, igenis álljunk  ki bátran a saját döntéseink mellett, éljünk, tegyünk úgy, ahogy az nekünk jó, majd pedig élesen kritizáljuk egymást, hogy ki mit, mikor hogyan és miért tett és… Tovább »

“Nem szültem gyereket, de nagyon megbántam!”

  “Az ember nem mindig hoz jó döntés, és van, hogy meg kell tanulni ezzel együtt élni, néha kín keservesen, de muszáj.”      Ezek Erika szavai, aki nagyon őszintén írt nekem, egykori ‘rossz’ döntéséről, és annak későbbi következményeiről, érzéseiről, fájdalmáról.  Erika levele:  “Sokat gondolkodtam leírjam-e, egyáltalán le merjem-e írni, az én történetemet, mert biztosan… Tovább »

Menekült puszilgatta a gyermekemet. Jól van ez így?

  Kétségek, bizonytalanság, bizalmatlanság, sajnálat, hit, hogy neki tényleg itt lesz a jobb, jobb, mint odahaza, ahol lőnek, ahol ezrek halnak meg nap, mint nap. Ezek az érzések kavarognak az emberben és az éppen aktuális események hatására hol az egyik, hol a másik kerekedik felül.   Ők sem egyformák, ahogy mi sem, tudom én. Jók… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!