Anya-jajj

Anya sminkben, tűsarokban

– Anya, minek öltöztél be? – kérdezi az alig háromévesem. ÖÖÖ… Az odáig rendben van, hogy az elmúlt három évben többnyire tréningben, lófarokban és maximum alig sminkben látott, de csak azért, mert most kiengedtem és besütöttem a hajam, vörös rúzst kentem a számra, és tűsarokban állok előtte, már azt gondolja, hogy jelmezbálba megyek? A fenti… Tovább »

Hogy jussunk ki két gyerekkel a lakásból?!

Ha már kint vagyunk, kinyílik a világ. De, amíg kijutunk, olyan, mintha kétszer lezuhanyoztam volna. Van úgy, hogy szívesebben ugranék neki egy sokismeretlenes egyenletnek, előbb végeznék, pedig nem voltam olyan penge matekból. Először is valahogy ki kell jutunk az előszobába.   Három éve még rettenetesen nehéz volt ez is.  Mire a kicsire ráadtam a cipőt,… Tovább »

Amikor az apa neveli a gyereket…

Egy történet a múltból.  „Apa, apa gyeje máj, menjünk hazaaaa” – kiabál a három éves kisfiam az apukájára, aki tíz perce sztorizgat az óvónőnek arról, hogy a gyerek mennyire képzett anatómiából, mert pontosan tudja, hol van a lábszára, a térde, sőt az achillesze is. Azt hiszem, ezek után felesleges megemlítenem, hogy a férjem sebész. – Hagyd már az óvónőt,… Tovább »

Kisgyerekes életkép az étteremből

Megfigyeléseim a kisgyerekes étkezésekkel kapcsolatban: vagyis hogyan zajlik egy valamirevaló éttermi, ‘családias’ hangulatú etetés… Szerencsés kivételek persze előfordulhatnak… 🙂          A csokipuding csak a végén jön, előbb egyél valami rendes kaját! Gyere ki az asztal alól! Legalább kóstold meg, csak utána mondd, hogy nem! Na ugye, hogy nem is olyan rossz! Gyere ki az… Tovább »

Játszótéri anyukák

Irány a játszótér. Sürgősen emberek közé kell mennem, hogy újra azzá a mosolygós, kiegyensúlyozott anyukává legyek, amilyennek mindenki ismer. Vagy amilyennek látszani szeretnék legalábbis. Kicsi beszorultunk a négy fal közé a gyerekkel az utóbbi esős napokban.  A játszótér ugyan még korai, de hiszem, hogy ott találom azt a miliőt, ahol az aznapi pelenka tartalmának elemzése,… Tovább »

Szex a szülés után…? Micsoda???

Nem, nem, nem és nem. Kizárt. Soha többé! Nem létezik, hogy én valaha az életben még egyszer erre a ‘tevékenységre’ vetemedjem.  Nem tudom más, hogy van vele, és főleg, hogy, hogyan születnek a második, harmadik, és sokadik gyerekek, de számomra néhány héttel a szülés után elképzelhetetlen, hogy férjurammal újra a lepedőt gyűrjem. Az orvosom azt… Tovább »

A sírás kerülget…

Már a terhesség előtt sem voltam egy jégcsap, de szülés óta alapállapotban is mindenen bőgök. Elég nehéz megszokni.  A múltkor például a híradó végén láttam néhány tündéri kiskacsát, ahogy az anyjukhoz rohantak. Édesek voltak valóban, de gondolom, kevesen sírják el magukat, ha ilyet látnak. Én viszont zokogtam, mire az anyjukhoz értek és ott hápogtak. A… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!