Anya-jajj

Vállaljuk a harmadikat? – Nehéz döntés

  Elárulom, mi nagyon sokáig vacilláltunk, hogy legyen-e harmadik babánk vagy sem. A férjem egyértelműen szerette volna, én egyértelműen nem tudtam, mit is akarok. A szívem nagyon vágyott volna rá, az eszem viszont azt súgta, inkább ne. Nekem ennyi elég volt, akármilyen csúnyán is hangzik  így. Nem érzem biztosan, hogy mindent képes lennék elölről kezdeni…. Tovább »

Lehet úgy szeretni a második gyereket, mint az elsőt?

Úton a második?!Jézusom, ez lehetséges? Már most? Persze, tudom, hogy akartuk és tettünk is érte, de már az első próbálkozás után? Ilyen tényleg létezik? És hol marad az izgalom hónapról hónapra? Most megjön vagy sem, teszteljek-e vagy még várjak vele? Az ovulációs napok kimatekozása és a gyógyteákkal való kombinálás? Melyikből, mikor és mennyit? Én ezekből most kimaradok? Azt hiszem…. Tovább »

A sírás kerülget…

Már a terhesség előtt sem voltam egy jégcsap, de szülés óta alapállapotban is mindenen bőgök. Elég nehéz megszokni.  A múltkor például a híradó végén láttam néhány tündéri kiskacsát, ahogy az anyjukhoz rohantak. Édesek voltak valóban, de gondolom, kevesen sírják el magukat, ha ilyet látnak. Én viszont zokogtam, mire az anyjukhoz értek és ott hápogtak. A… Tovább »

Otthon, édes otthon, avagy mikor szabadulok már ki innen???

Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem az olimpiára nem treníroznak olyan keményen, mint a kismamák az első napokban otthon. Én konkrétan tutira megdöntöttem az egyszerre pisilés, fogmosás, fésülködés rekordját, amennyiben azt már felállította előttem valaki. (Ha igen, csakis egy másik kisgyerekes anyuka lehetett). Ritkán jutok be a fürdőszobába, akkor is körülbelül másfél percre,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!