Anya-jajj

Így (nem) vezettem le a stresszt a szülés után

Sokan mondták, hogy pihenjek eleget szülés előtt, mert a következő 18 évben ezt a tevékenységet majd a mosogatás, mosás, takarítás, gyereknevelés, munka, munka, gyereknevelés, takarítás, mosás és mosogatás közé kell majd valahova beszorítanom… Ugye ismerős?   Ha nem is 18 év, azért valóban kinőtt a szakállam, mire a szülés után először egy isteneset alhattam. Akkor… Tovább »

„Otthon szültem meg a gyermekemet, annak minden félelmével és gyönyörűségével”

Eszter egy korábbi cikk után írta egy hozzászólásában, hogy ő otthon szülte meg a kisbabáját. Megkerestem, mert érdekelt a története, hiszen – legalábbis nálunk Magyarországon – nagyon ritka, ha valaki vállalni meri mindazt a kockázatot, de ugyanakkor azt a végtelen nyugalmat és biztonságot, amit számára az otthonszülés nyújt. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja… Tovább »

Sosem felejtem el a sárga szülőszobát…

Problémamentes várandósságom volt, leszámítva, hogy az első néhány hetet gyakorlatilag mormotaként aludtam át, az utolsó heteket pedig anyukám kanapéján töltöttem, mivel erős jósló fájásaim voltak.  Azon a bizonyos éjjelen sehogy sem tudtam elaludni. A két nappal korábbi NST semmilyen fájástevékenységet nem jelzett, az orvosom azzal bocsátott utamra, hogy még van időm. Öt nap volt hátra… Tovább »

“Képesek leszünk mi életben tartani ezt a babát?”

Emlékszem, amikor először a kezembe vehettem a babánkat, bár gyönyörű volt, nem is lehetett sírás nélkül megállni ezt az egészet, minden megváltozott. Olyan kicsi volt, olyan védtelen, olyan törékeny, hogy hirtelen úgy éreztem talán fel sem készültem arra a hatalmas felelősségre, ami mindezzel együtt jár.  Egészen addig azt hittem igen, aztán egyetlen pillanat alatt köddé… Tovább »

Még mindig egyben? – A szülés előtti utolsó hetek kínos kérdései

Az ’egyben vagy-e még’ kérdések száma a harminchetedik hét betöltésével megsokszorozódik. Előtte ugye a harminckettedik héttől a ’reméljük bent marad még kicsit’  időszakát éljük. Persze, hogy reméljük, hogy bent marad még, de ezt minden ismerős el is mondja. Szinte megváltás átlépni egy másik ’kategóriába’ az egyben vagy-e még – be. Egy darabig. Mert napi 3-4… Tovább »

A szülés nagyon is pénzkérdés – Vagy mégsem?

Még kicsit a karrieremet építeném… Utaznék még… Még anyagilag nem tartok ott, hát hova jöjjön az a gyerek, egy lukba? Kinek szüljek, magamnak? Nincs egy normális pasi sem a környezetemben, meg időm sincs ismerkedni…   Ezek a „kifogások”, megjegyzések, kibúvók vagy éppen jó kis leszerelő mondatok, ha a gyerekvállalás kérdése újra és újra szóba kerül,… Tovább »

A világ legfiatalabb és legidősebb anyái, akik császármetszéssel szültek

Lina Medina 1933-ban született a perui Andok egy kis falucskájában. Alig volt 3 éves, amikor testén már a korai nemi érés jelei mutatkoztak, ekkor kezdett menstruálni is. Ezeknek a tüneteknek a (korai) megjelenése általában az agyalapi mirigy daganatával magyarázhatóak.   Lina 5 éves volt, amikor a hasa nőni kezdett. Eleinte nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget,… Tovább »

“Csak a harmadik korababámat vehettem a karjaimba”

„Nagyon fiatalon mentem férjhez, 18 éves koromban. Akkor még az volt a természetes, hogy viszonylag gyorsan érkezik a baba is a családba. Hamar terhes lettem, a párommal kimondhatatlanul boldogok voltunk.  Sajnos az élet közbeszólt, 6 hónapos várandósan elveszítettük a kislányunkat. Sajnos akkor még – 1972-ben – nem volt annyira korszerű a koraszülött gondozás, mint mostanában…. Tovább »

Horváth Éva: Ösztönösen készülök a szülésre

Horváth Éva várandóssága utolsó időszakában jár.  A gyönyörű kismama jól viseli ezt az állapotot, alig hízott valamit, és szinte egyáltalán nem voltak nehezebb napjai. Tudatos kismamaként szeret mindennek pontosan utánajárni, utánaolvasni, így nem igazán lehet őt, semmivel sem megijeszteni vagy riogatni. Főleg nem azzal, hogy adja oda a cicáját másnak, mert veszélyes lehet rá és… Tovább »

Úgy gondolták, szoptassak 10 idegen ember előtt

Ismét egy olvasói levél következik, amelyben arról mesél írója, milyen kórházi körülmények közé került a szülése után. Bogi levele következik: „A szülésről annyi, de annyi szó esik mindenhol, de arról, hogy mi nők, és anyukák utána, hogy és hol vagyunk elhelyezve már nem.  Nekünk nem volt pénzünk arra, hogy puccos magánkórházakban szüljünk, és ott élvezzük… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!