Anya-jajj

Ilyen szülőszékeken adtak életet a nők a 18. században

Szülünk vízben, franciaágyon, sokféle lehetősége van ma már egy kismamának, hogy vajúdása és szülése a számára legelfogadhatóbb körülmények között történjen. Hol van már a jó öreg szülőszék, ami annak idején alfája és omegája volt a baba érkezésének.   Igaz, nem feltétlenül Magyarországon. Nálunk ugyanis kevésbé terjedt el a használata, noha sok helyen említi és kifejezetten… Tovább »

“Nem szeretném tudni, fiam lesz vagy lányom!”

Annamari levele tegnap érkezett. A 22 hetes kismama arról ír, mennyire zavarja, hogy rajta kívül mindenkit jobban érdekel fia lesz vagy lánya. Neki ez teljesen mindegy, csupán a lényegre koncentrál, hogy egészséges legyen születendő gyermeke.   Annamari levele „A 12 hetes ultrahang vizsgálat óta mindenki arra kíváncsi, vajon fiút vagy lányt hordok a szívem alatt?… Tovább »

Már készítették a műtőt, de én csak a szülés után tudtam meg

Amikor az orvosommal arról beszélgettünk, hogyan szeretnék majd szülni, rávágtam: természetesen. A kérdés persze nem ez volt, mert a választható császár nem lett volna alternatíva. Inkább arra volt kíváncsi, a természetes szülésen belül mire vágyom.   Nem mintha bármi rosszat gondoltam volna a császáros szülésről vagy annyira kemény ősanya lettem volna, hogy mindenáron a természetes… Tovább »

Így (nem) vezettem le a stresszt a szülés után

Sokan mondták, hogy pihenjek eleget szülés előtt, mert a következő 18 évben ezt a tevékenységet majd a mosogatás, mosás, takarítás, gyereknevelés, munka, munka, gyereknevelés, takarítás, mosás és mosogatás közé kell majd valahova beszorítanom… Ugye ismerős?   Ha nem is 18 év, azért valóban kinőtt a szakállam, mire a szülés után először egy isteneset alhattam. Akkor… Tovább »

„Otthon szültem meg a gyermekemet, annak minden félelmével és gyönyörűségével”

Eszter egy korábbi cikk után írta egy hozzászólásában, hogy ő otthon szülte meg a kisbabáját. Megkerestem, mert érdekelt a története, hiszen – legalábbis nálunk Magyarországon – nagyon ritka, ha valaki vállalni meri mindazt a kockázatot, de ugyanakkor azt a végtelen nyugalmat és biztonságot, amit számára az otthonszülés nyújt. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja… Tovább »

Sosem felejtem el a sárga szülőszobát…

Problémamentes várandósságom volt, leszámítva, hogy az első néhány hetet gyakorlatilag mormotaként aludtam át, az utolsó heteket pedig anyukám kanapéján töltöttem, mivel erős jósló fájásaim voltak.  Azon a bizonyos éjjelen sehogy sem tudtam elaludni. A két nappal korábbi NST semmilyen fájástevékenységet nem jelzett, az orvosom azzal bocsátott utamra, hogy még van időm. Öt nap volt hátra… Tovább »

“Képesek leszünk mi életben tartani ezt a babát?”

Emlékszem, amikor először a kezembe vehettem a babánkat, bár gyönyörű volt, nem is lehetett sírás nélkül megállni ezt az egészet, minden megváltozott. Olyan kicsi volt, olyan védtelen, olyan törékeny, hogy hirtelen úgy éreztem talán fel sem készültem arra a hatalmas felelősségre, ami mindezzel együtt jár.  Egészen addig azt hittem igen, aztán egyetlen pillanat alatt köddé… Tovább »

Még mindig egyben? – A szülés előtti utolsó hetek kínos kérdései

Az ’egyben vagy-e még’ kérdések száma a harminchetedik hét betöltésével megsokszorozódik. Előtte ugye a harminckettedik héttől a ’reméljük bent marad még kicsit’  időszakát éljük. Persze, hogy reméljük, hogy bent marad még, de ezt minden ismerős el is mondja. Szinte megváltás átlépni egy másik ’kategóriába’ az egyben vagy-e még – be. Egy darabig. Mert napi 3-4… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!