Anya-jajj

“Csak a harmadik korababámat vehettem a karjaimba”

„Nagyon fiatalon mentem férjhez, 18 éves koromban. Akkor még az volt a természetes, hogy viszonylag gyorsan érkezik a baba is a családba. Hamar terhes lettem, a párommal kimondhatatlanul boldogok voltunk.  Sajnos az élet közbeszólt, 6 hónapos várandósan elveszítettük a kislányunkat. Sajnos akkor még – 1972-ben – nem volt annyira korszerű a koraszülött gondozás, mint mostanában…. Tovább »

“Anyuka, szüljön már méltósággal!”

Mielőtt szülni megy valaki, majdnem kilenc hónap áll a rendelkezésére, hogy felkészüljön valahogy.  Én tudatosan kerültem a szülésről szóló videókat, és arra kértem a barátaimat, ismerőseimet, a családomat, hogy ne bombázzanak szüléstörténeteikkel. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert még véletlenül sem szeretném, ha az agyam ráállna valamire, és várja, hogy az majd bekövetkezik.  Azt,… Tovább »

Anyának valóban születni kell?

Nem hiszem, hogy születésünk pillanatában eldöntetett, hogy kiből lesz ‘jó’ anya, vagy ki az, akinek nem kellene szülnie.  Nálunk például családilag benne van a pakliban a gyerek iránti szeretet, hiszen nagymamám és anyukám is hivatásának választotta a velük való törődést, nevelést, óvónőként dolgoztak. Ráadásul jó óvónőként, előfordult, hogy egy munkahelyváltás után az anyukák utánuk vitték… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!