Anya-jajj

Gyerek mellett napozás?

A kérdés költői… Persze, hogy  nem arra a régi nyaralós életérzésre céloztam, amikor még elnyúltunk  a napágyon, vagy a homokban a parton, magunk mellé dobtunk egy jeges limonádét és a legnagyobb bajunk az volt, ha a napot két percre eltakarta egy felhő. Nem volna rossz, ha csak két percre, de visszatérne…   Most inkább arról… Tovább »

A kismama csak várja ki a sorát, ne tolakodjon

 Az egyik barátnőm éppen terhes. Bizonyos okoknál fogva időnként ellenőrizteti magát a háziorvosánál.  Kivárja a sorát, majd bemegy. Megbeszélik, amit kell, majd elvégzik a szükséges vizsgálatokat, méréseket. Bizonyos eredményekre várni kell odakint, majd bekopogni – ahogy az orvos kéri – és visszamenni.  Na, és itt jön a fekete leves. A gyomorgörcs. A kínos, szemlesütött kopogás…. Tovább »

Így éltem meg az amniocentézist

Kellett, mert kellett, mert így alakult, most nem részletezem. Én meg mentem és olvastam a neten, ahogy jó magyar embernek illik, hogy mi a franc ez, azon túl, hogy jól hasba szúrnak majd, és még 1 százalék vetélési kockázatot is jelent. Mert ennyit azért én is tudtam.   Az internet jó barátként bár szintén megpedzette… Tovább »

Anyaként ősszel tartom a nyári szünetet

– Anya, anya fent vagy? – kérdezi négyévesem, miközben éppen szétfeszíti a szemhéjamat. – Hát, hogy a fenébe ne, kincsem… – válaszolok még félig egy másik dimenzióból. Semmi különös, csak egy szokásos hétköznap reggel a nyári szünetben. Így ébredek mostanában. Miközben próbálom erősen szétnyomkodott szememet újra igénybe venni, még jól működő füleimmel érzékelem, hogy valaki… Tovább »

„Ciki volt, amikor a haverom barnító kréme lefolyt”- Kritizálták a vitiligos anyukát

Ma rendesen elkapott bennünket az eső, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen idejében találtunk egy életmentő aluljárót, ahol sokadmagunkkal várakoztunk, hogy legalább egy kicsit alábbhagyjon.   Szűkösen voltunk, de ahogy mondják, sok jó ember….   Az én figyelmemet többnyire négyévesem kötötte le, aki szüntelenül azt kérdezgette, hogy mikor áll már el, mikor megyünk már, mikor… Tovább »

Barátja megházasodott, mialatt ő szült

Lehetett volna ez egy gyönyörű szerelmi történet, mert úgy indult, de másképp alakult. A dolgok nem várt, sőt, egyenesen rémes fordulatot vettek, olyat, amire senki nem számított. Különösen nem az ifjú és szerelmes fiatal skót lány.   Heather McGillion Dominikán ismerkedett meg a jóképű Adonis Rodriguezzel, akivel egyazon szállodában dolgozott animátorként. A fiatalok összejöttek és… Tovább »

A csúnya szülő esete a homokozó vödörrel

Ha az ember játszótérre viszi a gyerekét, ott ugye vannak íratlan szabályok. Némely kisebb lakóközösségek tagjai akár konkrétan meg is állapodnak ezekben.   Ahova általában járunk, ott, ahogy az lenni szokott, szépen kirakja mindenki, amije van, és ha éppen nem az ő gyereke játszik a vödörrel, lapáttal, jégvarázsos locsolókannával, mert elment mászókázni, hát viszi, aki… Tovább »

Anyázásból a nyáron sincs hiány

Ha valamikor úgy érzem, két gyerekem által kevés anya-impulzus ér (értsd úgy: csak napi százhússzor hangzik el egy nap, hogy anya), strandolási időszak alatt ez erősen az elviselhető mennyiség fölé emelkedik. A nyár amúgy is az anyázások ideje. Ezt el kell fogadni, tudni kell kezelni. Anya, ez kell, anya, az kell, hozd ide, tedd oda,… Tovább »

“A mellrák nem állhat közém és a babám közé!”

Boldog volt. Akkor jött ki az orvostól, akkor tudta meg, hogy babát vár. Ez már sokkal több volt, sokkal biztosabb, mint egy drogériában megvásárolt teszt eredménye. Terhes. Orvosi papírja van róla.     A férje már alig várta a hívását. Nem lehetett vele aznap, mert üzleti úton volt külföldön. Nem is az eredmény felől voltak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!