Anya-jajj

Velence gyerekhisztivel tűzdelve is csodálatos

„Anya, ő kezdte, ő csúfolt, ő rúgott először, ő mondta először, hogy hülye… !”  Velence csodaszép. Fantasztikus érzés a Rialto-híd tetejéről gyönyörködni a városban, még úgy is, hogy a lábaink előtt két erősen kiskorú öli éppen egymást. Innen nézni a Canale Grandét megannyi gondolájával, motorcsónakjaival és Vaporettóival (helyi tömegközlekedési eszköz) számomra felbecsülhetetlen.   Pedig lassan… Tovább »

Anya nyaralni megy…

Az idei bícs bádim hagy némi kívánnivalót maga után. Éreztem már akkor, amikor az én drága jó férjem megemlítette, hogy befizetett egy szuperkedvezményes utat idén a tengerre, jó két hónappal ezelőtt. Akkor még lett volna időm kicsit formába lendülni – elég lett volna a mozgás és diéta mellett egy kisebbfajta csoda -, de én csak… Tovább »

Mikortól és meddig érdemes szedni a terhesvitaminokat?

Nagyon tudatos kismama voltam. Sőt! Nagyon tudatosan készültem már a terhességre is. Mikor közösen a párommal eldöntöttük, hogy jöhet a baba, ragaszkodtam ahhoz, hogy megvizsgáljon a nőgyógyász, minden rendben van-e velem.   A látogatásunkkor ittam a szavait, jegyzeteltem, mindent nagyon „szabályosan” akartam csinálni. Ez többé-kevésbé össze is jött. A kismamás fórumokat a tanácsai ellenére is… Tovább »

Így (nem) vezettem le a stresszt a szülés után

Sokan mondták, hogy pihenjek eleget szülés előtt, mert a következő 18 évben ezt a tevékenységet majd a mosogatás, mosás, takarítás, gyereknevelés, munka, munka, gyereknevelés, takarítás, mosás és mosogatás közé kell majd valahova beszorítanom… Ugye ismerős?   Ha nem is 18 év, azért valóban kinőtt a szakállam, mire a szülés után először egy isteneset alhattam. Akkor… Tovább »

„Otthon szültem meg a gyermekemet, annak minden félelmével és gyönyörűségével”

Eszter egy korábbi cikk után írta egy hozzászólásában, hogy ő otthon szülte meg a kisbabáját. Megkerestem, mert érdekelt a története, hiszen – legalábbis nálunk Magyarországon – nagyon ritka, ha valaki vállalni meri mindazt a kockázatot, de ugyanakkor azt a végtelen nyugalmat és biztonságot, amit számára az otthonszülés nyújt. Szinte biztos voltam benne, hogy nem fogja… Tovább »

Terhes vagy, miért cigizel?

Nem tudok elmenni szó nélkül amellett, ha egy terhes nőt dohányozni látok. Tegnap mégis megtettem, bár szívem szerint keményen odamondtam volna. Most csak a csúnya nézésig jutottam…   Éppen a férjemhez szaladtam be a kórházba, amikor kifelé jövet, csak ennyit mondott: – Nézd meg, itt dohányoznak a mindjárt szülő kismamák. Ezt naponta látom, és hiába… Tovább »

Miért titkoljuk három hónapig, hogy terhesek vagyunk?

Amikor végre csíkosodott az a teszt és kismama lettem, bár szívem szerint beleüvöltöttem volna az összes országos rádió mikrofonjába, mégsem tettem. Hogy miért? Amiért sokan mások: babonából, félelemből, szeretetből, féltésből, hagyományból.   Mire az ember lánya eljut oda, hogy teherbe esik, már mindent tud a kismamaságról, tán többet is, mint kellene. Azt azonban mindenképpen, hogy… Tovább »

Tele a gyerekem piros pöttyökkel – Ez most mi?

Éppen a hozzátáplálás kellős közepén jártunk a második babámmal, ami persze egybe esett a balatoni nyaralással, amikor kipöttyösödött. De nem csak a karja, vagy a hasa, hanem úgy ahogy van az egész gyerek. A feje búbjától a talpáig.   Ijesztő volt, de tapasztalt anyukaként már nem készültem ki teljesen. Csak enyhén.    Láttam már hasonlót…. Tovább »

Viszlát, rácsos ágy!

Eljön az idő, amikor könnyes búcsút kell, hogy vegyünk életünk egy komoly és meghatározó tényezőjétől, a rácsos ágytól. Milyen jó volt hajolgatni fölé, órákon át altató dalokat énekelni mellette, felhúzni a körforgót rajta… Sokáig keresgéltük annak idején a rácsost, legyen szép, fehér, barna, kinek mi tetszik, de lehetőleg illeszkedjen majd a babaszoba többi bútorához. Két… Tovább »

„Erről a babáról ordít, hogy valami nem stimmel vele”

„Rendben eljártam minden vizsgálatra, de még annál is többre. Tipikus túlaggódós kismama voltam. Annak ellenére, hogy nővérként dolgoztam és dolgozom a mai napig, végigizgultam a terhességemet. Lehet, hogy éppen azért, mert annyi szörnyűséget láttam nap, mint nap a kórházban. Nem voltam idős, 34 évesen vállaltunk gyereket. Azt, ami végül megtörténhetett velünk és VELE, álmomban nem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!